Korlátozott etikusság és korlátozott tudatosság

A korlátozott etikusság jelensége olyan pszichológiai folyamatokat takar, amelyek egyébként becsületes, jó embereket tudtukon kívül arra vezetnek, hogy az etikusság szempontjából megkérdőjelezhető magatartást tanúsítsanak. Ráadásul az ilyen magatartás ellentmond a tudatosan vallott etikai elveiknek, preferenciáiknak. Ennek következtében az ilyen egyébként etikus emberek olyan döntéseket hoznak, amelyek ártanak másoknak, miközben ez az ártalom ellentmond mindannak, amit egyébként a döntést meghozó ember vall és preferál.

A korlátozott etikusság jelensége mögött tehát egy amolyan mentális vakfolt húzódik meg. Gyakran szakadék tátong a között, amennyire etikusnak tartjuk magunkat, és a között, amennyire a viselkedésünkben, döntéseinkben ténylegesen etikusak vagyunk. Erre drámai példával szolgál a híres Milgram-féle áramütéses kísérlet. Emlékeztetőül, egészséges, normális értékrendű felnőtt emberek külön kényszerítés nélkül, a tekintély figurának önszántukból engedelmeskedve tudomásuk szerint akár halálos, 450 voltos áramütéssel büntették a hibás választ adó „tanulót.” A megdöbbentő eredmény az volt és a mai napig megismételt számtalan változatában is megmaradt, hogy ezeknek az embereknek közel kétharmada engedelmeskedett a tekintélyszemély utasításának, noha ellentétes volt a preferenciáikkal. Számos olyan kutatás volt ennek a kísérletnek az utóéletében, amikor megkérdezték az embereket, hogy ők ilyen helyzetben hogyan cselekednének. Szinte mindenki határozottan állította, hogy megtagadná az engedelmességet. Ez felelt meg a saját etikai felfogásukról alkotott tudásuknak. Azután, amikor ismertették velük a kísérlet eredményeit, amiből nyilvánvalóan következett, hogy a valóságban a hozzá hasonló emberek kétharmada engedelmeskedik, tehát az ő esetükben is ekkora a valószínűsége, hogy meggyőződésük ellenére nem tagadják meg a z engedelmességet, és újra megkérték őket, adjanak becslést a saját viselkedésükre, akkor továbbra is száz százalékig biztosak voltak abban, hogy ők megtagadnák. Tehát súlyos vakfolt jellemezte őket.

A valóságos világból vett példával szeretném kicsit jobban átélhető módon érzékeltetni, hogy miben is áll ez a korlátozott tudatosság, a vakfolt. Az Intel legendás vezérigazgatója, Andy Grove meséli, hogy amikor rákot diagnosztáltak nála, három különböző orvossal vette föl a kapcsolatot. A három orvos három különböző kezelést javasolt. Mindhárman meg voltak győződve róla, hogy kizárólag a beteg érdeke lebeg a szemük előtt, amikor az adott kezelést támogatják, holott egy külső szemlélő számára nyilvánvaló volt, hogy ebben óriási szerepet játszott az, hogy nekik milyen eszközeik és tapasztalataik voltak, tehát a saját orvosi érdekük fontos szerepet játszott az álláspontjukban. Erre azonban mindhárom orvos vak volt, a saját meglévő elfogultságára nem terjedt ki a tudatos reflexiója.  Fontos rámutatni, hogy bár ilyenkor a külső szemlélő hajlamos tudatos elfogultságot és részrehajlást látni az adott orvos viselkedésében, valójában nem tudatos elfogultságról, hanem a korlátozott tudatosságból fakadó pszichológiai vakfoltról van szó. Az igazi integritáshoz hozzátartozik, hogy tudatosan küzdünk az ilyen vakfoltjaink ellen.