Új Integritás krízis idején

Lehet, hogy a krízisnek pozitív hatása lesz arra, hogy hogyan mérlegelünk etikai dilemma helyzetekben? Úgy tűnik, hogy a krízis sok olyan helyzetet teremt, amelyben az együttműködő megoldások érzékelhetően jobb eredményeket hoznak, mint a szűklátókörű önzés. Ha az együttműködő szemlélet megerősödik, hosszútávon komoly előnyt jelenthet mindannyiunknak.

Etika tréningeken a dilemma gyakorlatok szinte állandó elemek. Amikor torrent-ezéssel, vagy illegális letöltésekkel kapcsolatos dilemmákat beszélünk meg, általában senki nem kérdőjelezi meg, hogy jogos lenne, hogy az alkotók jövedelmet szerezzenek szellemi termékeikből. Ugyanakkor, a legtöbben bevallottan használják az ingyenes letöltést segítő oldalakat. Néhányan még emlékeznek a kényelmetlen érzésre, amikor először használtak ilyen software-t, de általában ez az érzés gyorsan elmúlt. Igen, ez az etikai elhalványulás, az az önvédelmi mechanizmus, ami gyorsan háttérbe szorítja a bűntudatot olyan tevekénységekkel kapcsolatban, amelyeket gyakran megteszünk.

A tréningeken, rövid vita után általában csak egy racionalizáló érv marad: „különben nem férnék hozzá”. Ez igaz a legtöbb országban, ahol dolgozom. Nemcsak a teenager-ek nem tudnák elérni azokat a digitális termékeket, amiket szórakozásra használnak, de nemcsak a teenager-ek, sok felnőtt se tudna hozzájutni sok olyan könyvekhez, tudományos cikkekhez, ismeretterjesztő és oktató anyagokhoz sem, amik ahhoz szükségesek, hogy hivatásukban lépést tartsanak a nemzetközi fejleményekkel, vagy felelősebb állampolgárokká váljanak.

Nem hiszem, hogy van olyan demokrata, aki tagadná, hogy a fejlődéshez hozzájárul a megbízható információhoz, korszerű tudáshoz és szemléletformáló anyagokhoz való széles hozzáférés. Mégis felemelő kivételek voltak az olyan kezdeményezések, mint a TedEd vagy Kahn Akadémia, amelyeknek kezdettől az volt a missziója, hogy a legjobb minőségű oktató és ismeretterjesztő anyagokat mindenki számára hozzáférhetővé tegyék.

Mi történik most a krízis idején? Tv csatornák teszik lehetővé, hogy mindenki hozzáférjen olyan opera és színházi premierekhez és koncertekhez, amelyekre a jegyet nem tudta volna megfizetni. Vezető hetilapok ajánlanak ingyen hozzáférést az emberek folyamatos és korrekt informálását szolgáló termékeikhez, vagy az egész laphoz. A legdrágább amerikai egyetemek ajánlanak ingyenes hozzáférést egyébként méregdrága on-line kurzusaikhoz. Kormányok, kutatók, korházak folyamatosan osztják meg a tapasztalataikat egymással, és amikor megtehetik, még a szűkös eszközöket és ellátó kapacitást is.

Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a jószándékot és nagylelkűséget. Mégis azt gondolom, hogy a jelenség nem csak hirtelen kitört nagylelkűség-járvány. Valószínűleg, azok nagyrésze, akik – túllépve rövidtávú személyes-, csoport és/vagy nemzeti érdekükön – segítenek, azt is tudják, hogy saját kilátásaik nem választhatóak el mások kilátásaitól. Tudják, hogy ebben a krízisben csak együttműködve van esély csökkenteni a negatív hatásokat. Aki csak magával törődik, önző, rövidtávú érdekeit követi, őrülten növeli a jövőbeli veszteségeket.  Ez eddig is így volt, csak most megkerülhetetlenül láthatóvá is vált.

Egyre világosabban látható, hogy ebben a krízisben azok az országok és közösségek képesek lassítani a járvány terjedését, és fogják, tudni csökkenteni a veszteségeket, ahol a vezetés képes értelmes együttműködésre késztetni az embereket. Nem kérdés, hogy a szolidaritás, fegyelmezett önkorlátozás és együttműködés nélkül biztos az a pokol, amit az egészségügy összeomlása jelent. Az is kirajzolódni látszik, hogy Európában azok a vezetők képesek szolidaritást és együttműködést teremteni, akik felelősen elemeznek és érthetően, konzisztensen és hitelesen kommunikálnak. Csak erőből, kényszerítéssel nem megy ez.

Nem új gondolat, hogy krízisben szolidaritás, gyors reakció és fegyelmezett együttműködés szükséges. Ugyanerre lenne szükség a világ legsúlyosabb problémáinak oldásához is, mint a növekvő különbségek, migráció, klímaváltozás. A fenntartható fejlődéshez túl kell tudni lépni szűklátókörű, rövidtávú, egyéni- és csoportérdekeken.

A krízis során bőrünkön érezzük egymásrautaltságunkat. Jó esetben a krízis során megélt szörnyű tapasztalatok több embert rádöbbentenek arra, hogy súlyos, közösségi kérdésekben túl kell látni a rövidtávú, önző előnyökön és meg kell tanulni együttműködő, pozitív összegű játszmákban gondolkodni.

Már most hatalmas különbségek vannak abban (az időeltolódásokon túl is), hogy egyes országokban milyen áldozatokat követel a krízis. Ezek a különbségek valószínűleg növekedni fognak. Tragikus folyamat lesz, de súlyos bizonyítékot fog adni arra, hogy mire vezetnek különböző politikai stratégiák. Én azt feltételezem, hogy azt is megmutatja majd ez a krízis, hogy felelős vezetés, konzisztens és korrekt tájékoztatás, közbizalom és az emberek felelősségérzetére is apelláló stratégiák, végül kevesebb szenvedéshez és veszteséghez vezetnek. Meg azt is remélem, hogy megmutatja, hogy lehetséges széles szolidaritás, fegyelmezett együttműködés.

Az már biztos, hogy hosszú lesz a krízis. Talán ahhoz is elég hosszú, hogy az együttműködés lassan gyakorlattá váljon. Talán azok is elkezdenek másképp gondolkodni, akik eddig mindenhol csak zéró-összegű játszmákat láttak. Azok, akik csak arra koncentráltak, hogy mit kaparinthatnak meg maguknak és csoportjuknak. A váltás a zeró-összegűről a pozitív-összegű játszmára akkor történik meg, amikor az ember észreveszi, hogy saját haszna nemcsak mások kárára nőhet. Amikor nemcsak a mieinkre és másokra osztjuk a világot (in- and out-groups), hanem közös előnyökön is tudunk gondolkodni, és olyan stratégiákon, amik a legnagyobb összes haszonra koncentrálnak. Ez kell ahhoz, hogy ráébredjünk, hogyha mindent ki tudunk sajátítani másokat kizárva a hozzáférésből, elveszítjük azt is, amit hozzá tudtak volna tenni a közös eredményekhez. Ezzel pedig a saját jólétünket és jövőnket korlátozzuk. A pozitív- összegű megközelítésben (positive sum mind-set) átengedni nemcsak nemes gesztus lehet, különösen, amikor az ő sikerük az én lehetőségeimet is javítja.

Bár már régóta egymásra utalva élünk a földön és egy globális világban, érdekes módon csak kevesek ragadták meg ennek a felfogásnak az értelmét. Pedig nincs már esély a folyamatok visszafordítására. A krízis azt is megmutatta milyen nehéz bezártságban élni. Talán a fájdalmas időszak után, új szellemben tudjuk majd rendezni dolgainkat. Lehetséges, hogy a krízisből egy jobb világ születik majd?