A Zebra dilemma összegzése (with english summary)

Múlt héten elindítottuk a PLAY INTEGRITY! csoportot a Facebookon. Egy dilemmát adtunk és szavazást indítottunk. Íme az első szavazás eredménye.

English text below

Emlékeztetőül a dilemma:

Délután 5 óra van, el kell hozni az elsős kisfiát az iskolából.  Rohan, késésben van. Az iskola melletti úton áll a zebránál. Piros a lámpa, de égen-földön nem jön autó. Mégis a felnőttek és gyerekek türelmesen várnak a zöld lámpára, pedig teljesen veszélytelen átmenni.

Átmegy az úttesten, hogy időt nyerjen? Igen, vagy nem?

Mi adtunk két alternatívát: átmegy, vagy nem. A többit a csoporttagok indították. Ahogy megjelent egy új alternatíva, bárki arra is szavazhatott.

A szavazás eredménye:

28-an indokolták is a döntésüket. Nézzük az érveket!

Valószínűleg mindenkiben felmerült az ösztönös reakció, hogy jó lenne átmenni. Sokan a kockázat/lehetséges következmény miatt nem vállalnák: „Megvárom a zöldet, inkább érjek oda épségben, mint nem. És nehogy más is utánam induljon” vagy …. „nem hívom ki a sorsot magam ellen” Bár volt, aki ezt is pozitívra tudta fordítani: „biztosan megtanulja a fiam, hogy ne pánikoljon 🙂”

Másoknál a szabálykövetés volt a reakció: „Mindig megvárom a zöldet” „A szabályok adnak keretet az életünknek”. Vagy hogy a szabály érték is, amit kaptunk és továbbadunk: „Megvárom a zöldet, mert így neveltek és a gyereknek is elmondom”.

Más válaszokban a szabály messze nem volt ilyen kategorikus: „jó szabályok egybe esnek a belső szabályaimmal”

Végül is a döntés felelősség. A szabályszegést vállalom: „saját felelősségemre átszaladok…”  vagy „A szabályok értelmét, célját nézem, nem a betűjét, és nagyon hiszek az egyéni felelősségben, így a lámpát, ha veszélytelennek ítélem, gyakran figyelmem kívül hagyom”

A válaszok nagy része hosszabb távú perspektívában mérlegelt. Itt jelent meg a példamutatás. „Iskola előtt jó példát kell mutatni”; „A példamutatás nem a legjobb módszer, hanem az egyetlen”; „amíg kicsik voltak a gyerekeim, ha velem voltak vagy láttak, az visszatartott az ilyen szabálytalanságoktól.”.

Abban, hogy miben akarunk példát mutatni, nem meglepő módon ugyanaz a különbség látszik, mint a rövidtávú megfontolásokban: „Egyetlen olyan helyzet van, amikor a józan észt felülír valami, ez pedig a demonstrációs hatás. Ha az utca másik oldalán egy gyerek áll, és vár a zöld jelzésre, nem indulok el” vagy „gyerekemnek is azt tanítom, hogy figyelni, gondolkozni és felelősséget vállalni kell, nem pusztán szabályoknak engedelmeskedni”

Végül egy további absztrakciós szinten visszatértek a megfontolások a következmény-logikára: „A szabályok irányadók. Csak bajban van rájuk szükség.”

Viszont a bajban csak akkor van szabály, ha a mindennapokban is van.

English summary:

In our last post, we shared a simple dilemma about street crossing and shared it in the PLAY INTEGRITY Facebook group. We gave two alternatives. You wait for green. 45 voted for this. The other was, you cross at red. 25 voted for this option. 28 has also shared an argument that you can read at the first post.

It is obvious from the comments that most had a first instinct to cross. Some .overruled this desire because of the risk of crossing, Some others because they did not want to breach the traffic rules. At the same time, some argued for breaching the rule: „good rules should comply with my internal rules”, or by claiming that „decision is taking responsibility” „I would take the responsibility for crossing”.

Some reflected on a longer time horizon: what I do is a model for the children. Interestingly, the aspired models were also split: some meant it as to show children that we comply with rules, others intended to educate children to think and take responsibility, that is, cross if there are no vehicles.

A third level of abstraction also appeared: „Rules need to be followed. We need them in crisis.”

A note for this last one: rules can be strong in crisis only, if they are also strong everyday.