A gyermekmunka tilalma

A Facebookon a Play Integrity csoportban megjelent dielmma:

A gyermekmunka sérti a gyermekek jogait (ENSZ) az egészséges élethez és oktatáshoz, és károsítja őket. A gyermekmunka szabályozása a jóléti társadalmakból indult, de ennek ellenére a jóléti társadalmakban is jelen van. Az UNICEF szerint Magyarországon elsősorban az építőiparban és a vendéglátásban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat, akik általában a keresetük javarészét hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.

Egy civil kezdeményezés a gyermekmunkát alkalmazó vállalkozások listázására és bojkottjára mozgósít. Csatlakozik hozzá?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

Az alapokban mindenki egyetértett. Gyermeknek helye jó iskolában van, ami fejlődését későbbi érvényesülését segíti, és nem munkahelyen. Különösen nem rossz munkakörülmények között, alulfizetett munkában. Azt se vonta kétségbe senki, hogy a gyermekmunkások túlnyomó többsége azért dolgozik, mert neki és családjának nincs más lehetősége a megélhetéshez.

Így persze a társadalmi mérlegelés szintjén, mindenki egyetért abban, hogy jó lenne a gyermekmunka megszüntetése, de ehhez szükséges lenne, hogy a családok és „gyermekek ne potyogjanak ki a szociális háló lyukain”, ahogy Kalló Miklós írja. Ekkor rendben van a tiltás, bojkott. Varga Géza kicsit megengedőbb: ő társadalmi felelőségnek legalább a dolgozó gyermek érdekvédelmét tartja a munkáltatójával szemben. Akárhogy is, érdekes volt, hogy bár a szavazók közül a legtöbben a bojkott mellé álltak, a hozzászólások mind a probléma gyökereiről és hatásairól szóltak. Úgy tűnik, hogy a hozzászólók számára nem a tiltás vagy bojktott a fő kérdés, hanem a társadalmi helyzet megváltoztatása, ami védtelenné teszi a gyerekeket.

Érdekes elágazás volt Káldos János hozzászólása, hogy a gyermekmunka lenyomja a munkaerő árát, így tendenciaként a gyermekmunkások családjai, és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjai rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezzel szemben a gyermekmunka visszaszorulása nemcsak a munkabér emelkedésével, de a termelékenység javulásával is együtt jár.

Ezen a ponton a kérdés, ami alapvetően gyermek- és emberi jogi és méltányossági kérdésnek tűnt sokkal kerekebb fenntarthatósági dimenzióba került, amiben gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket egymás összefüggésében vizsgálunk. Az erkölcsetikai érv a méltányos életkörülmények és lehetőségek mellett érvel. A következmények mérlegelése azt is megmutatja, hogy az inkluzív társadalmi stratégia jobb gazdasági eredményt is hozna. Nemcsak erkölcsetikai kérdés a gyermekmunka, amit erkölcsös ember bojkottál, hanem olyan társadalmi-gazdasági ügy, aminek megoldásait ebben komplexebb fenntartható fejlődési mezőben kell felvállalni. Általában nem is oldódik meg sajnos olyan helyeken, ahol nincs elköteleződés emellet.