A lakatos és az integritás

Gondolt már valaki az ajtózárra, mint integritásfejlesztő eszközre?

Örült nap volt tegnap. Egyedül voltam otthon, sietve távoztam, és a lakásban hagytam a kulcsot. Amikor haza akartam menni kiderült, hogy a családtagoknál sem volt kulcs. Ki kellett nyitatni a bejárati ajtót. A legolcsóbb vállalkozó is borsos árat kért. Gondoltam, hogy rendben van, hiszen ki kell szállnia, szerszámok kellenek, és biztos eltart jó ideig, amíg kinyitja. Meglepetésemre, mindössze egy hitelkártya külsejű lapocskát tett a tok és az ajtó közé, majd egy olyan mozdulattal, mint amikor a kártyát leolvassák, 2 másodperc alatt ki is nyitotta az ajtót. Döbbent tekintetemet látva azt mondta, hogy a lakásajtókra szerelt zárak végül is, csak az átlagemberekkel szemben védenek. Nekik jelzik, hogy a zár mögötti rész magánterület. A betörő a biztonsági záron keresztül is bemegy, ha értelmét látja. Ekkor jutott eszembe, hogy korábbi lakásunkon komoly biztonsági zár volt. Amikor ott zártuk ki magunkat, tényleg nem 2 másodperc volt kinyitni. A szakembernek szerszámai is voltak és legalább 5 percet dolgozott. Lehet, hogy igaza volt a mai emberemnek? Az ajtózár etikai emlékeztető, ami leginkább azokat állítja meg, akik nem eltökélt rablók, hanem a normális többséghez tartoznak, de kísértésbe hajlamosak belecsúszni.