Krízismanagement közösségi együttműködéssel

Sokszor elhangzik vezetői tréningeken, hogy bár nem kérdés, hogy erős céget, szervezetet, közösséget az emberek felelőssé tételével és elkötelezésével – vagyis az integritás erősítésével - lehet építeni, de krízis idején ez nem okvetlenül igaz. Ezt a tételt is megdönteni látszik a Korona-vírus krízis.

Abban konszenzus kezd formálódni a világban, hogy amennyiben akadály nélkül terjed a korona-vírus egy területen, akkor az egészségügyi ellátó rendszer összedől, és lényegesen több ember hal meg és lényegesen drámaibb körülmények között, mint egy működő egészségügyi rendszer mellet. Stratégiákban amik egyrészről a helyi feltételeken, másrészről a vezetők döntésein múlnak, már nagy különbségek vannak. Azt azonban már nem vitatja senki, hogy a társadalmi érintkezések időszakos korlátozása szükségszerű.

Az európai országokban kulcskérdés, hogy hogyan lehet gyorsan elérni, hogy az emberek, csak a legfontosabb dolgokért menjenek ki a lakásaikból és s szükséges megelőző intézkedéseket betartsák. Olaszországban igazán drámai állapotoknak kellett kialakulnia ahhoz, hogy az embereket otthon lehessen tartani. Vannak azonban országok, ahol még az egészségügyi szolgáltató rendszer összeomlása előtt sikerült komoly változást elérni az emberek viselkedésében.

A táblázat azt mutatja, hogy a tervezet napi utak március 21-ére 3%-ra csökkenjenek Milánóban ezreknek kellett meghalnia és az emebereknek pokolban élnie, míg Bécsben ez úgy sikerült, hogy addig 6 halálos eset volt. (A Citymapper táblázatát az Economist közölte.)

Azért írok Bécsről, mert ez egy olyan példa, amit közelről figyelek. Az osztrák koalíció az első haláleset után, az ellenzéki pártokkal összefogva, konzisztens, határozott és aktív krízismenedzsmentet és kommunikációt indított. A vezetők, kancellár, vice-kancellár és az egészségügyminiszter folyamatosan, aktív, értehető, hiteles és az emberek meggyőzésére törekvő kommunikációt folytatott, miközben a szükséges rendelkezéseket bevezette. A hangsúly végig a felelőségen, szolidaritáson és együttműködésen volt. Cél az integráns viselkedés integráns közösségben.

Kutatások szerint néhány nap alatt a lakosság 95%-a nemcsak megértette, de el is fogadta a kormánystratégiát. Ezért lehetett elkötelezetten együttműködni. Már múlt hétfőn gyakran láttam, hogy egymásra szóltak rá ismeretlen emberek, ha valaki a még szokatlan új szabályokat megszegte. Így a kormánynak és egymásnak is tudtak segíteni az új életmódba beletanulni, és ezzel a krízist fékezni. Minden megszorítás mellett nyilvánosságra hozott alátámasztó adatok, konzisztens magyarázat és meggyőzés. Így lehet felnőttnek nézni egy populációt és így tudja egy politikai vezetés magát az emberek bizalmával és együttműködésével erősíteni. Ez ad lehetőséget arra, hogy a katonák az ellátás biztosításában segítsenek és ne a rend fenntartásában, vagy kényszerítésben. Nem látok több rendőrt az utcán, és mégis működik a rendszer. És a kormány időt nyer a felkészülésre. Mert a betegszám növekedik és még növekedni fog, de emellett a stratégia mellett remélhetően olyan szinten tartható a növekedés, hogy nem dől össze a betegeket kezelő rendszer.  

Úgy tűnik, krízis idején is erősebb a professzionális integritáserősítés, mint erőből próbálni alultájékoztatott tömegeket „kordába” kényszeríteni.