Legyen szobra vagy se?

Thomas Jefferson az Egyesült Államok 3. elnöke, a Függetlenségi nyilatkozót első számú alkotója. Múlhatatlan érdemeket szerzett az amerikai demokrácia kiépítésében. Ugyanakkor rabszolgatartóként élt, nem kezdeményezte a rabszolgák felszabadítását, sőt, felesége halála után egy nála 30 évvel fiatalabb rabszolganővel élt.

Megérdemli a dicsőségét jelképező szobor emlékművet vagy sem?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Ha csak a statisztikát nézzük, elsöprő a többsége azoknak, akik megbékélnek a szoborral: 25 szavazó azzal ért egyet, hogy a politikai teljesítménye felülírja a rabszolgatartáshoz való viszonyát, és további 14 szavazó ennek változatait támogatja, tízen a kontextusba helyezik, négyen Hulesch Bors kompromisszumos változatát támogatják, hogy a szobor maradjon egy tisztázó felirattal.

A kommentárok szokás szerint érdekesek. A magam részéről egy fonalat emelnék ki, ami több hozzászólásban is felbukkant. Ennek az a lényege, hogy azok az elvek, amiket akkor Jeffersonék az alkotmányba foglaltak és csak viszonylag korlátozott körre terjedtek ki – pl. a nőkre sem, ahogy Suhajda Virág megjegyzi –, mégis olyan szemléletváltozást indítottak el, ami további fejleményeket megalapozta a mai, még mindig távolról sem tökéletes világunkhoz. Tehát, hogy én is állást foglaljak: legyen Jeffersonnak szobra. Az pedig a tisztességes történelemoktatás feladata, hogy kellő megvilágításba helyezze. Inkább erre helyezném a hangsúlyt a szoborállítások és döntések helyett.