Oltakozás

Házi orvos vagy, akinek kötelessége beadni a Covid vakcinát a körzetében. A listádon szereplő idős embereket kell behívnod a rendelőbe, és úgy gondolod, fontos, hogy minél előbb be legyenek oltva, mind a saját érdekükben, mind a járvány mielőbbi leküzdése érdekében. Mint orvosnak fenntartásaid vannak azzal a konkrét vakcinával kapcsolatban, amiből rendelkezésedre bocsátottak, ha rajtad múlna, nem ezt a vakcinát használnád.

Mi tévő legyél? Várj arra, hogy a szerinted teljesen biztonságos vakcinából kapsz, addig ne kezdj oltani? Vagy azt találod a kisebbik rossznak, ha a szerinted problémás vakcinával ugyan, de most beoltod azokat, akik várnak a sorban? Megkérdezed az oltásra várókat, hogy ők mit szeretnének, és ha kérdezik, nem rejted véka alá a fenntartásaidat? Ezen tépelődve végül is milyen döntésre jutsz?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Nem meglepő módon az eheti dilemma nagy érdeklődést váltott ki. Torony magasan az az opció győzött (56 szavazat), amelyik felelős emberekként kezeli az idős pácienseket, a nyílt kommunikációhoz folyamodik és a páciensre bízza a döntést. Nagyszerű lenne, ha minden területen ez a mentalitás érvényesülne.

Az autoriter egészségügyi felfogást jelentő alternatívát – az idő sürget, ezért a fenntartások ellenére beadja az orvos a vakcinát és saját hatáskörében dönt, tájékoztatás nélkül – hárman választották. Feltehetőleg ők vészhelyzetként értelmezik az oltási szituációt. A többiek a kockázatok csökkentését tartották elsősorban szem előtt: vár a biztonságos vakcinára (7 szavazat), ha a mellékhatásokkal kapcsolatban van kételye, nem adja be (5 szavazat), és olyanoknak adja be, akiknél kicsi a rizikó (3 szavazat).

A kommentek is az érdeklődésnek megfelelően gazdagok és többnyire jól tájékozottak voltak, talán nem véletlenül, hisz orvosok is vannak köztük.

Ami számomra a kommentek alapján leszűrődött, hogy a transzparencia és tájékoztatás súlyos hiányosságai miatt nehéz elvárni azt a bizalmat, hogy vakon elfogadom azt, amit az orvos mond. Ebben benne van az is, hogy az általános szakmai értékelési procedúrákat többször átlépte a döntéshozó politika, ami nem könnyíti meg az orvosok dolgát. Sajnos az orvostársadalom is szolgál olykor olyan példákkal, amelyek ezt a vakbizalmat nem indokolják, de a mai helyzetben, amikor a gazdasági külügyminiszter dönt epidemiológiai kérdésben, a kormányzat pedig különféle manipulatív kommunikációval és nyomásgyakorlással avatkozik be, nem érzem jogosnak a vak bizalomra apellálást.