Írói szabadság?

Dilemma az írói szabadságról, kisebbségekről és érzékenységekről egy életrajzi regény történetén keresztül.

Kate Clanchy – egy angol tanár, író és költő, aki évtizedekig tanított egy londoni szegény negyed állami iskolájában – 2019-ben publikálta életrajzi regényét „Gyerekekről, akiket tanítottam és arról, amit tőlük tanultam” címmel. Óriási siker volt. Őszinte, inspiráló írásként ünnepelték a kritikusok és még Orwell Díjat is nyert vele.

Később azonban támadások érték: a támadók egyes gyerekek bemutatását rasszistának és megbélyegzőnek tartották, és felháborodásuknak adtak hangot, hogy a kiadók világa nem veszi figyelembe az ő álláspontjukat és érzékenységüket. Az írónő rövid védekezési próbálkozása után, a kiadó bejelentette, hogy az író a „sajátos érzékenységű olvasók” javaslatai alapján javítani fogja a könyvet.

Ön mit gondol?

A Facebook-on a Play Integrity csoportban így szavaztak.

A szavazók és hozzászólók többsége az írói szabadságot védte. Mindössze 3 szavazó és egy hozzászóló tartotta jogosnak az igényt, hogy olvasói csoportok érzékenységére is tekintettel legyen az irodalmi mű szerzője és kiadója.

Bár a beszélgetésbe bekerült az etnográfia is, nem kérdés, hogy itt életrajzi regényről van szó. Egy olyan író tollából, aki egy londoni szegénynegyedben tanította azokat a gyerekeket, akikről ír. A tehetségesebbek irodalmi publikációit is támogatta, miközben ismert író és költőként publikált és számtalan irodalmi díjat nyert. Bár én nem olvastam a könyvet, de a szerző munkássága alapján feltételezem, az elfogadást és empátiát, és azt, hogy az alkalmazott leírások és jelzők a helyzetek érzékeltetését szolgálták. Nevek nélküli történetek, villanások emberi sorsokból és helyzetekből, amiből – ahogy a könyv címe is utal rá – az írónő úgy érezte, hogy tanult és gazdagodott.

A történet érdekessége szerintem nem is a hangos felháborodás. A kritika, ha párbeszédet indít, szintén a tanulást szolgálhatja. Számomra a rémísztó ebben a történetben az, hogy párbeszéd helyett, a kiadó és írónő is nyilvános bocsánatkérésre és a könyv javítására kényszerült. Ray Bradbury, a 451 fahrenheit szerzője írta, hogy sokféle módja van a könyvégetésnek.