Véradásra kötelezés

Észak-Olaszországban egy 47 éves nő, Daniela, rákos és a biztos halál felé közelít. Egyetlen reménye egy kísérleti stádiumban levő kúra, amihez a biológiai anyja vére kell. Egyszerű véradásról lenne szó, ami reményt adna, hogy túléli és felnevelheti most 9 éves kislányát.

A probléma, hogy biológiai anyja születése után lemondott róla. A beteg nő sose ismerte anyját, és semmit sem tud róla. Viszont a különleges helyzetre tekintettel hatósági nyomozással megtalálták a biológiai mamát, aki apáca, és felkérték véradásra, úgy, hogy kilétét továbbra is teljesen titokban tarják. Az anya visszautasította a véradást.

A hír óriási felháborodást váltott ki a helyi közösségi medián. Sokan azt követelték, hogy a bíróság kötelezze a biológiai anyát a véradásra. Mások szerint ha nem ad vért, gyilkosság miatt kellene bíróság elé állítani.

Ön mit javasol?

A szavazás eredmény e Facebookon a Play Integrity csoportban.

Bár 12-en arra szavaztak, hogy bíróság kötelezze az anyát a véradásra, a többség – a látszólag érthetetlen döntés ellenére – egyetért a joggal abban, hogy nem kötelezhető valaki orvosi beavatkozásra. Bár ennél az esetnél akár komolyan lehetne érvelni a szabály oldása és a kötelezés mellett is, ahogy többen írták, az alapvető jogot a testünk feletti rendelkezésre nem lehet felülírni.

Szellemes volt a Facebook-on Kalló Miklós hozzászólása is, aki a sok erkölcsetikai érv mellett egy következményetikai érvet is felvet: ha kivételt tennénk, akkor hol szabnánk határt? „Mi van, ha kapunk egy végzést, hogy orvosi leleteink elemzése alapján a bíróság arra kötelez, hogy fél vesénket adjuk oda X. Y.-nak, akinek az életét mentené meg a biológiailag kompatibilis szervünk?”

A többen azt írták a facebook-on, hogy a kötelezésen kívül minden eszközt bevetnének az anya meggyőzésére. Pontosan ez történt ebben az esetben is. A rákos nő mindent bevetett kezdettől, hogy biológiai anyját megtalálja. Bíróság, levéltár, nyílt levél újságokban, közöségi médiában… Majd mikor megkapta a választ, hogy az anya visszautasította a kérést, megírta második szívhez szóló nyílt levelét írt neki. Nem megítélve, hanem tisztelettel és kérve, és küzdve. Mivel ekkorra már komoly visszhangja volt az ügynek a közösségi médián is, a nyílt levél nemcsak a szülőhelye, Como, körüli lapokba, hanem az országos médiába is bekerült. Mivel a mamát nem ismerem, csak az újságokat olvasom, nem tudhatom mi változtatta meg az anya álláspontját, de két héttel az első levél után megjelent a hír, hogy az anya végül megváltoztatta véleményét és adott vért. Daniela, a rákos nő így szerzett magának esélyt a túlélésre, és hogy saját lányát felnevelje.