Üzleti becsület

A Facebookon a Play Integrity csoportban megjelent dielmma:

Egy műgyüjtő böngészik egy régiségboltban. Rábukkan egy kisplasztikára, amiről úgy gondolja, hogy nagyon értékes műtárgy, sejti is az eredetét. Úgy saccolja, több százezer forintot érhet. Megkérdezi a műkereskedőt, hogy mennyit kér érte. A műkereskedő 15 ezer forintra tartja a kisplasztikát. A műgyüjtő szó nélkül megveszi. Etikusan cselekedett-e?

A Facebookon a játékban résztvevők a következő módon szavaztak:

A szavazást és kommenteket így összegeztük:

A szavazatok jól tükrözték a gyakorlat során kialakult morált: az eladó etikusan járt el, mert a kereskedő szakmájába vág, hogy jól tudja felbecsülni a műtárgyat (87%). Ez egy nagyon pragmatikus felfogás, de azért nagyon finom etikai érzékű emberek érezhetnek benne egy kis önigazolást. Én ugyan tudom, hogy többet ér, de ha a profi ráfizet, úgy kell neki, én mosom kezeimet. Volt azért 11 százaléknyi szavazat, akik a mai normákhoz képest fokozottan etikus álláspontra helyezkedtek, vagy azzal, hogy „nem lett volna szabad visszaélni a kereskedő jóhiszeműségével”, vagy azzal, hogy reális alkut ajánlok. Azért megszólal a sztereotípia is: „Jóhiszemű műkereskedő? Mindig tanul az ember.”