Nevelési célzatú pofon

Dilemma Regőczi Miklós javaslatára

Az Egyesült Államok számos államában nem büntetendő feltétlenül a gyerekek testi fenyítése. Nem ritka, hogy a szülő kihívja az illetékes rendőrt és az ő tanúskodása mellett ad általa arányosnak és indokoltnak tartott testi fenyítést. A rendőr erről tanúskodik, s a szülő nem vonható felelősségre. Ön abban a helyzetben van, hogy jogalkotóként rendelkezhet ilyen gyakorlat bevezetéséről.

Milyen álláspontra helyezkedik?

A szavazás eredménye a Facebook Play Integrity csoportjában:

Összegzés a csoportban:
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szavazók döntő többsége (91%) elutasítja a testi fenyítés minden formáját. Pálfalvi József egy személyes emlékét eleveníti fel. Ez arra bíztat, hogy magam is hasonló módon próbáljak árnyalni a képen. Előre bocsátom, hogy öt gyereket neveltem fel (a legkisebb is már 16 éves), és soha nem alkalmaztam testi fenyítést. Engem viszont vertek – tanáraim és szüleim egyaránt –, non nem vészesen, csak a korszellemnek megfelelően. Volt, aki, nevelő célzattal, volt, aki dühből, volt olyan is, aki szadizmusból. Számomra tehát nem maga a testi fenyítés számított, hanem hogy megalázó vagy sem. A szeretett és tisztelt osztályfőnökömtől, ha kaptam egy pofont, mert valami disznóságot csináltam, akkor a világ rendben volt számomra: kvittek voltunk, nem éreztem megalázónak. Ezzel szemben, ha hegyi beszédet kaptam, összeszidtak és elmondták, hogy micsoda disznóság, amit elkövettem, akkor azt megalázónak éreztem. Ha választhattam volna, akkor a pofont választom.

Számomra tehát a tanulság: az a döntő, hogy ne alázzuk meg a gyereket. Ebből a szempontból nem érzem szerencsésnek a dilemmában bemutatott „formális”, mintegy hivatalos megoldást, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen eljárás ne lenne megalázó a gyerek számára.

Ritka alkalom, hogy ez után az összegző után még több vélemény érkezett, mint az eredeti dilemmára. Ezért érdemes a Facebookon elolvasni ezt a színvonalas párbeszédet, ami ezen a linken is elérhető.