Elosztási dilemma

Ezen a héten nem egy klasszikus etikai dilemmát osztunk meg, de nem tudtunk ellenállni az aktualitásnak.

Az elmúlt napokban százezrek álltak átlag több, mint 8 órát a sorban, hogy végső búcsút vehessenek Erzsébet királynőtől a Wesminster Hall-ban. Ha ezeket az órákat összeadjuk, elképesztő időt és energiát áldoztak az emberek arra, hogy bejuthassanak.

Látszólag a sor bár így a korlátos hozzáférés igazságos elosztására szolgált, mert bárki beállhatott. Vagy mégse? Hiszen sokaknak így se volt esélye vagy állapota, vagy más kötelezettségei miatt.

Ön szerint lehetett volna még igazságosabb módszert találni?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:



E héten nem pörgött a játék. Rendben is van így, hiszen másféle dilemma volt ez, mint a többi.

Aki szavazott vagy hozzászólt, – egy ember kivételével – mind a sort tartotta a legetikusabb elosztási mechanizmusnak, mert így nem a gazdagok jutnak előnyhöz, akik drága jegyeket is meg tudnak vásárolni. Lehet, hogy az alternatíva megfogalmazása is befolyásolta a szavazókat? Lehet, hogy elég jó érzést hívott elő, hogy ne gondolkodjunk tovább? Pedig a szövegben az is benne volt, hogy így az elfoglalt emberekkel és kötött munkaidőben dolgozókkal volt igazságtalan a rendszer, mert ők nem tudtak 8-10 órát várni a sorban. Így hát mégiscsak volt itt dilemma.

Korbuly Ádám volt az egyetlen, aki kétségét is kifejezte, bár ő is a sorra szavazott. Azt gondolta, hogy a gazdag így is tudott „bér-sorállót” venni magának. Így is van ez sokfelé, sőt van, ahol köztudott, standard ára is van a bér-sorban állásnak. De nem Angliában, ahol a sorban állasnak hagyománya van. A fair play szabályait követő nemzeti sport. Mikes György írta erről How to be an Alien című könyvében: ” Az angol, ha egyedül van, fegyelmezett egyszemélyes sort alkot.”

A mostani londoni sorban-állásban is volt rendszer, ami védte e hagyományt. Átadhatatlan karszalagokat kaptak az emberek, amik alapján megtarthatták a helyüket, ha valami szükséglet miatt ki kellet pár percre lépniük. (mert hát 8-10 óra alatt ilyen is történik) Sőt még azzal is próbálták a szervezők a legigazságosabb elosztást megvalósítani, hogy volt egy gyorsabb sor a mozgáskorlátozottaknak.

Akárhogy is, egy szellemes Twitter kommentáló szerint: „a sok kilométeres rendezett sorra az angol performance művészet egyik legnagyobb alkotásaként emlékezhetünk.”