Integritás és manipuláció

Összeegyeztethető-e a manipuláció, akár a legjobb szándékú manipuláció az integritással? Milyen kockázatokat rejt az a felfogás, amit a Nobel-díjas Thaler támogat libertarian paternalism néven?

Az elmúlt évek egyik szervezetpszichológiai best seller könyve az azóta közgazdasági Nobel díjas Richard H. Thaler és Cass R. Sunstein könyve, a „Nudge. Improving Decisions About Health, Wealth, and Happiness” Az ebben a könyvben kifejtett felfogás több szempontból is lényeges a szervezeti integritásra nézve, különöse tekintettel azokra a szervezeti szereplőkre és eljárásokra, amelyek az integritást elősegíteni hivatottak.

A könyv terminológiája eléggé eredeti, ezért célszerűnek látom kicsit körül járni. Itt van mindjárt a „nudge” kifejezés, amit tapasztalatom szerint nem igen fordítanak le más nyelvekre, hanem ezt az angol szót használják a szervezpszichológiai szakirodalomban. Ha mégis megkockáztathatok egy magyarítást, akkor számomra a szép „ösztöke” vagy „ösztökélés” tűnik legközelebb állónak. A lényege az, hogy utasítás, meggyőzés, rábeszélés vagy jutalmazás helyett valamilyen finom, közvetett módon, a emberek gyakran nem tudatos késztetéseire igyekszik hatni. Számomra ilyenformán ez a kifejezés óhatatlanul a manipuláció eufemisztikus leírása. De lássuk mit is értenek a szerzők ezen a kifejezésen.

Idézem a könyv bevezetésében adott példát. Barátnőnk, Karola egy nagy iskolahálózat büfészolgáltatásának főnöke. A párja, Ádám üzleti tanácsadó, aki dolgozott szupermarket láncoknak és vannak tapasztalatai az áruelhelyezés hatásairól. Kitalálják, hogy kísérleteket fognak végezni a Karolához tartozó iskolák körében, és mindegyikben más rendszer szerint helyezik el a büfében kapható ételeket. A kísérlet eredményeként Karola arra a felismerésre jut, hogy az elrendezés maga 25 százalékkal képes befolyásolni az egyes ételtípusok fogyasztását. Így rajta múlik, hogy növeli-e az egészséges ételek fogyasztását az egészségtelenek rovására. De természetesen azt a célt is kitűzheti, hogy az egészségre való tekintet nélkül az elrendezéssel azoknak a beszállítóknak kedvez, akik a legtöbb csúszópénzt adják számára.  Nyilvánvaló, hogy melyik opció van összhangban az integritással, és melyik áll szemben vele.

A szerzők abból indulnak ki, ami Herbert Simontól Daniel Kahnemanon át Dan Arieli-ig és a szerzőkig fontos felismerés és a viselkedés gazdaságtan nevű irányzat megalapozója, hogy az emberek ritkán viselkednek racionális döntéshozókként, ritkán elemzik tudatos, reflektív módon a döntési helyzetet, az opciókat és a következményeket. E helyett tipikusan rövidre zárnak és megszokások, zsigeri késztetések, a többségi minta és hasonló hatások befolyása alatt hoznak döntéseket.  Ezért, mondja nekünk a könyv, ha jót akarunk az embereknek, példánkban az iskolásoknak, akkor ilyen „nudge”-okhoz, ösztökékhez célszerű folyamodnunk.

Erre be is vezetnek két további, kissé fura terminust: a „szabadelvű paternalizmust” (libertarian paternalism) és a „választás építészt” (choice architect). Igen ravasz kifejezések. A szabadelvű tagját Milton Friedmantól kölcsönzik és azt a törekvésüket jelölik vele, hogy az embereknek megadják a döntés szabadságát. Így a paternalizmust, az atyáskodást úgy finomítják a szabadelvű kifejezéssel, hogy megmaradjon a választás szabadsága.  A választás építész pedig a szakértelmét arra fordítja, hogy úgy alakítsa, építse fel a döntési helyzetet, hogy abban az emberek természetes pszichológiai késztetései érvényesülhessenek.

Ez így rém rokonszenves, és nem is véletlen, hogy akkora sikere lett a könyvnek. Azonban jobban belegondolva vannak komoly veszélyei és éppen az integritásra nézve. Maradjunk Karola példájánál. Az ételek elrendezésével, ha jó szándékú, arra törekszik, hogy a diákok nagyobb arányban fogyasszanak egészséges ételeket. A szándék dicséretes, a megvalósítással Ezzel több bökkenő is van:

• mivel nem tudatosan, nem meggyőződésből választanak a diákok, ez a viselkedés csupán az adott konkrét helyzetre, az iskolai büfére korlátozódik
• ha kiderül a manipuláció, akkor egyrészt bumeránghatása lehet, másrészt rombolja azoknak az önbecsülését, akikre irányul; elveszi tőlük a valódi döntés méltóságát
• végül teljesen a manipulátor jóhiszeműségén és tisztességes szándékain múlik, hogy valóban hasznára van-e azoknak, akikre irányul.

Attól tartok, a paternalizmus nem lehet libertárius, vagy ahogy a szerzők fogalmaznak „szabadság megóvó”. Ugyanakkor hiszek benne, hogy a manipuláció adott esetben lehet etikus, de csak akkor, ha kiegészül a másik méltóságát tekintetbe vevő attitűddel. Hogy a példánknál maradjunk, rendben van, hogy az ételek elrendezésének segítségével jó irányba manipulálja a diákok választási reflexeit, de csak akkor, ha ehhez intenzív kommunikáció járul hozzá arról, hogy mi a jelentősége az egészséges táplálkozásnak és miben áll.