Andersen meséje

Az integritás kultúrájának elevenen tartása a vállalat hosszútávú érdeke.

Ezt az állítást egy tanulságos történettel szeretném alátámasztani. A történet az Arthur Andersen LLP-ről szól, amely valaha a Big Five könyvvizsgáló cégek egyike volt. A század elején Arthur Andersen által alapított cég 2001-re a világ egyik legnagyobb multinacionális vállalatává növekedett. A vállalatot maga Arthur Andersen vezette 1947-ben bekövetkezett haláláig.  Arról volt nevezetes, hogy egész életében elkötelezetten törekedett a könyvvizsgáló szakma magas etikai mércéjének fenntartására. Az volt az elve, hogy a könyvvizsgáló a befektetőknek tartozik felelősséggel, nem a kliens menedzsmentjének. Pályája elején arról lett nevezetes a szakmában, hogy ellenállt a kísértésnek, amikor egy kliense dilemma elé állította. Egy nagy chicago-i vasúti vállalat vezére arra kérte, hogy változtassa meg a pénzügyi beszámolója számait. Azt is érzékeltette, hogy ha nem teszi meg, számoljon egy fontos üzleti partner elvesztésével. A fontos üzlet elvesztését kockáztatva Andersen világos választ adott: „Nincs az a pénz Chicagoban, hogy megváltoztassam a beszámolómat.” És csakugyan, az üzleti partnert elvesztette. A vasúti vállalat azonban egy éven belül csődbe ment, Andersen pedig megalapozta üzleti jóhírét.

Ennek a vállalat hőskorából származó történetnek a további évtizedek során fontos szerepe volt a cég alapvető értékeinek fenntartásában és továbbadásában. Az új belépő munkatársak „beavatásának” egyik legfontosabb mozzanata volt, hogy megismertették őket ezzel a történettel, és az Andersen által vallott krédóval: „Gondolkozz egyenesen, beszélj egyenesen” („Think straight, talk straight).

Az 1990-es években a cég elkezdte bővíteni a profilját, és a könyvvizsgálat mellett egyre nagyobb szerepet kapott a tanácsadás. Ez a körülmény kimondatlanul is behozta az érdek konfliktus lehetőségét, hiszen a tanácsadó és a könyvvizsgáló viszonya ütközhet. A tanácsadó inkább a menedzsment érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa, s ez összeütközhet az Andersen alapértékének számító elvvel, miszerint a könyvvizsgáló a befektetőknek tartozik felelősséggel. Talán ez is hozzájárult, hogy az alapértékek és az azokat évtizedeken át hordozó sztori egyre inkább elmaradt a felvételi beszélgetésekből, s így az alapérték is egyre inkább elhalványult. Nehéz ezt nem összefüggésbe hozni azzal, ahogyan a 2000-es évek elején Andersen története megismétlődött, csak éppen fordított kimenetellel. Már történelem, hogy az Arthur Andersen kliense volt az egyik legsúlyosabb üzleti csalás elkövetője, az ENRON. A bíróság szerint a cég könyvvizsgálói jelentése nem tükrözte híven a valóságot. Mint tudjuk, az Arthur Andersen üzleti jóhíre örökre odalett, kivonult a piacról. Ma már csak Big Fourról beszélhetünk.