Motivált vakság

Általános nézet, hogy más szemében a szélkét is észrevesszük, sajátunkban a gerendát sem. Az etikus viselkedésre ez úgy alkalmazható, másoknál hajlamosak vagyunk a kisebb vétséget is szigorúan megítélni, míg magunkkal sokkal elnézőbbek vagyunk. De vajon mindig így van ez? A tapasztalatok szerint nem ritka eset, hogy a szervezetben a kollégák inkább félrenéznek ha ilyesmit tapasztalnak, úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy sérült az integritás.

Jean Anouil, a kitűnő francia drámaíró írt egy drámát Thomas Becket-ről „Becket avagy az isten becsülete címmel. Becket, aki jó barátja és tanácsadója, kancellárja volt II. Henrik királynak, szembekerül a királlyal, amikor az kinevezi őt Canterbury érseknek, arra számítva, hogy a király érdekeit fogja továbbra is szolgálni. Ő azonban, innen a mű címe, inkább „isten becsületét” választja, és pápa és a katolikus egyház oldalára áll a királlyal szemben. A király, báróinak körében dőzsöl, és egy ponton felkiált: „Hát nincs ember Angliában, aki megszabadítana ettől a paptól?!” A bárók egymásra néznek, majd kisvártatva felkerekednek, ellovagolnak Canterbury-be és a székesegyház lépcsőjén megölik Becket-et. A király példásan megbünteti a gyilkosokat, megköveti Becket-et és erkölcsös uralkodóként kerül ki a helyzetből.

Ez a sztori szépen illusztrálja azt a jelenséget – a király ezt aknázza ki, hogy hajlamosak vagyunk átsiklani mások etikátlanságán, hacsak nem ütközik közvetlenül érdekeinkbe. Az angol alattvalók átsiklottak a fölött, hogy az értelmi szerző nyilván a király volt. Békésebb szervezeti körülmények között rendszeresen megfigyelhető, hogy szemet hunyunk a kollégáink etikát sértő cselekedetei fölött.

Mikor válik könnyebbé számunkra szemet hunyni mások etikátlan magatartása fölött? Akkor, amikor ez a saját érdekeinket szolgálja. Ilyesmire kerülhet sor, amikor vezetők azt mondják a beosztottjuknak, hogy tegyenek meg bármit a termelési vagy értékesítési célok elérése érdekében, nyitva hagyva az agresszív vagy etikátlan taktikák lehetőségét is. Erre példa II. Henrik és a bárói esete Thomas Becket-tel. Vagy amikor bizonyos cégek kiszervezik a termelést külföldi alvállalkozóknak, melyek attól olcsóbbak, hogy őket kevésbé kötik a költséges foglalkoztatási vagy környezetvédelmi szabványok. Ez történik akkor, amikor egy könyvvizsgáló cégnél a partnerek arra emlékeztetik a fiatal munkatársakat, hogy mennyire fontos megtartani egy ügyfelet, aki kifogásolható könyvelési gyakorlatot folytat.

Fontos kérdés a szervezeti integritás szempontjából, hogy az e féle elfogultság mennyire szándékos és tudatos, vagy mennyire önkéntelen. Másként fogalmazva, mennyire beszélhetünk szándékos korrupcióról, s mennyire korlátozott etikusságról. Ezt a kérdést járta körül Bazerman és munkatársai kutatása (2006). Az alaphelyzetben a résztvevőket komplex információval látták el egy fiktív vállalat potenciális eladásáról. A résztvevők feladata az volt, hogy becsüljék föl a vállalat értékét. A résztvevők különböző szerepeket kaptak: vevő, eladó, vevő könyvvizsgálója vagy eladó könyvvizsgálója. Az összes résztvevő ugyanazt az információt kapta a vállalatról, beleértve olyan információt is, amely segített felbecsülni a vállalat értékét. Az eredmények nem meglepő módon azt mutatták, hogy az eladók magasabbra becsülték a vállalat értékét, mint a potenciális vevők. Ami viszont még érdekesebb volt, hogy a könyvvizsgálók, akik vagy az eladónak, vagy a vevőnek adtak tanácsot, ugyancsak erősen részrehajlók voltak ügyfeleik javára.

De ebből még nem tűnik ki egyértelműen, hogy mennyire voltak tudatában elfogultságuknak a könyvvizsgálók. Ennek kiderítése érdekében a könyvvizsgálókat tájékoztatták független szakértők becsléséről a vállalat értékét illetően, és ez után kérték őket az értékbecslésre azzal, hogy jutalmazzák őket a privát becslésük pontosságáért. Azok a könyvvizsgálók, akik korábban az eladónak adtak tanácsot, átlagosan 30%-kal magasabbra értékelték a vállalatot, mint azok, akik a vevőknek adtak eredtileg tanácsot. Az önkiszolgáló torzítás. ami egy nagyon általános szociálpszichológiai jelenség, hatása alatt a résztvevők a vállalattal kapcsolatos információt elfogult módon asszimilálták.  Ennek következtében nem voltak képesek pontos becslést adni akkor sem, amikor a magán ítéletüket fogalmazták meg, és explicit módon a pontosságért jutalmazták őket. E kutatások szerint még a tisztán hipotetikus kapcsolat is a könyvvizsgáló és ügyfele között eltorzítja a könyvvizsgálók ítéletét. A szervezeti integritásra nézve ez fontos tanulsággal jár: csak jól átgondolt eljárások vehetik elejét az olyan etikai sérelmeknek, mint a motivált vakság, mert emberi habitusunk ellenkező irányban hat.