Postás dilemma összegzése – Summary of the postman dilemma

English text below

Ebben a dilemmában eddig 39 szavaztak arra, hogy megkötnék az alkut és 15-en arra, hogy nem. Érdekes, hogy bár majdnem háromszor annyian kötnék meg az alkut, mint akik nem, az érvek túlnyomó többsége az alku ellen szólt. Vajon miért? Mert ilyen alku megkötése alapvetően normális errefelé? Csak azt érdemes indokolni, ha mégsem?

Az alku melletti alapvető érv az volt, hogy „Mindenki jól jár.”

Akiben felmerült, hogy mégsem ennyire kerek ez a dolog, de mégis alkut akart kötni, két megoldás közül választott. Vagy talált egy indokot (mentséget?): „Kicsit eltérünk a leírt munkaköri feladatoktól, de összességben hatékonyabbak leszünk – mindenki jól jár, nem károsítunk meg senkit, csak a célszerűtlen munkamegosztáson változtatunk.” Ha jól értem az új magyar szófordulatot, ez jelenti azt, hogy „megoldjuk okosban”. De volt még okosabb javaslat is: „Kis kulcsos dobozt helyeznék a kapu elé. Súly érzékeny riasztó lenne benne 15 perc időzítővel.” Feltételezem, hogy ez arra kell, hogy ha a postás tovább marad esetleg bűnös szándékkal, lebukik, így a lakók nem panaszkodhatnak, hogy a külsős szolgáltató belépett a védett területre. Legalábbis addig nem, amíg a postás, ha lopni akar, nem talál egy megfelelő súlyt, ami elaltatja az okos kis szerkentyűt.

Kevesebben álltak volna ellent az alkunak. „ha kulcsot kell adni nincs alku”. „A lakók körében előbb-utóbb köztudottá válna, hogy így intézem a dologot. Ez bizalomvesztéshez és akár a megbízás elvesztéséhez is vezethetne.”

Még kevesebben, de voltak, akik túlnéztek a saját pillanatnyi érdekükön és elvi alapon mérlegeltek. „Amennyiben a postást lefizetem, akkor korrumálom őt”. „A postás megbízása ebben a verzióban feketemunka-gyanús.” e probléma oldására merült fel, hogy „a munkáltató engedélye szükséges, melyet bekérek, ha nem engedi lenyelem a békát.”

És végül egyfajta szintézis: „Megegyeznék a postással, de elmondanám neki, hogy ezzel a szocializmust hozzuk vissza ahol mindenki a másik munkáját végzi. Ha meg bejönne egy 100 ezres munka akkor utánajárnék mennyiért nyírná le a füvet a tejesember fusiba. A végén keveset keresnék de nem kéne csinálni semmit. Ezt már próbáltuk, nem sok sikerrel.”

English

It is interesting that the majority (39 out of 54) voted for making the deal, at the same time, most comments argue for not making the deal. What can be the explanation? Why only those feel they should argue who refuse the deal? Are such deals kind of normal practice in our culture?

The main argument for the deal was that it is „good for both parties”. Those who voted for making the deal but felt uneasy could even argue that they found „a more efficient solution for the job.” 

Some would not allow the postman in the compound, if it is a closed community. They would not dare to give out a key in fear of losing the trust of inhabitants, and even their job.

Some others realized that this would be a corrput deal. They would rather attempt to agree with the supervisor of the postman, and drop the deal if did not succeed.

Finally, somebody gave a synthesis: „I would make the deal with the postman, and tell him that with the deal we revived the socialist routines, when people did others’ duties. I would also ask the milkman to cut the grass and at the end would earn little but would have a comfortable, lazy life. This is an arrangement we have tried and experienced how unsuccessful it was.”