Morális dilemma Jonathan Haidt nyomán

Juli és Máté testvérek és együtt utazgatnak Franciaországban. Mindketten főiskolások és a nyári szünidejüket töltik. Az egyik éjszakát egyedül töltik egy faházban a tengerparton. Úgy határoznak, hogy érdekes és jó buli lenne, ha szerelmeskednének. Legalábbis új élmény volna mindkettőjük számára. Juli már fogamzásgátlót szed és Máté is használ óvszert a biztonság kedvéért. Mindketten élvezik, de úgy határoznak, hogy nem teszik meg újra. Megtartják maguknak ezt az éjszakát mint különleges titkos eseményt köztük, amitől még inkább közel érzik magukat egymáshoz.

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Bevallom, számítottam rá, hogy érdeklődést fog kiváltani ez a morális dilemma, de hogy ekkorát! Ez jó kör volt.

Először egy kis statisztika. Némi összevonással 38 szavazó számára nem morálisan elítélendő az, amit Juli és Máté tettek. Ha a néhány nem igazán értelmezhető szavazatot kiveszem, akkor 49 szavazó erőteljesebben vagy kevésbé erőteljesen úgy ítélte meg, hogy morálisan elfogadhatatlan, amit Juli és Máté tettek.

Akik nem ítélték el, azok lényegében a John Stuart Mill által klasszikusan megfogalmazott morális elvből indulnak ki, amit egyszerűen így fogalmaznék meg: ami konszenzuális és másnak nem okoz ártalmat, nem kifogásolható. Ez a felfogás szoros kapcsolatban áll a racionális világnézettel, s ezt kiválóan tükrözik pl. Rigó Péter és Hulesch Bors kommentjei, ami szerint a norma csupán a genetikai degeneráció elkerülésére jött létre és a fogamzásgátlás lehetősége okafogyottá tette.

Ugyanakkor az ilyen normáknak lehet olyan funkciót is tulajdonítani, ezt képviseli Haidt is, hogy a racionalitástól függetlenül egy csoport vagy közösség koherenciáját szolgálják. Innentől nem lényeges, hogy racionális-e vagy sem. A vérfertőzés tabuja ma is szolgálhatja ezt a funkciót, s ennek alapja inkább érzelmi, nem racionális, ahogy frappánsan megfogalmazta Ujfaludi Zoltán: „Az meg, hogy undorító is szerintem, már nem is mondom, mert liberális vagyok.

” És a tipikus zsigeri reakciót frappánsan érzékelteti Gyurina Eszter kommentje: „Tessék? Hogy jut eszükbe egyáltalán?”