Fenyegető elbocsájtás

Egy állami cégnél dolgozol vezetői pozícióban. A beosztottjaid nagy része köztisztviselő, néhányan szakértői munkaszerződéssel dolgoznak. A vezetői értekezleten szigorúan bizalmas információként megosztották veled, hogy 2-3 hónapon belül komoly forráselvonás lesz. Akkor a szervezetnek a munkaerő egy részét el kell bocsájtania, de addig mindenkire szükség van, mert éppen egy túlterhelt időszakban dolgoznak. Megszületett a döntés, hogy a nem köztisztviselő státuszban dolgozókat fogják elbocsájtani.

A vezetői értekezlet után egyik beosztottad Sára ül le melléd az ebédlőben. Sára nagyszerű szakember és nagyon szorgalmas, jó munkaerő, régen dolgozik veled. Bár Sára nagyszerű szakember, de olyan speciális területen dolgozik, hogy nem adódnak gyakran rászabott állások. Büszkén elmeséli, hogy egy magáncégtől ajánlatot kapott, ami szakmailag is nagyszerű kihívást jelentene, meg jobb fizetést is, ami jól jönne a családnak. Könnyes szemmel azt is hozzá teszi, hogy úgy gondolja, hogy mégse fogja elfogadni az ajánlatot, mert erősen kötődik hozzád és kollegáihoz. Itt kezdett dolgozni az egyetem után, hihetetlen sokat tanult tőletek, és mindig támogató közösségben érezhette magát.

A kérdés e héten az, hogy te mint főnök, hogyan tudnál integránsan viselkedni? Persze szavazni is lehet, de egy brain-storming és párbeszéd érdekesebb lenne. Hátha közösen ki tudjuk találni …

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Az előző a Bizalmas információ dilemma és ez a dilemma szándékosan nagyon hasonló volt. Mindkét esetben arról volt szó, hogy egy cég a későbbiekben leépítéseket tervez, ami egyelőre bizalmas információ. A vezetőknek nem szabad megosztani az információt az érintettekkel. Ugyanakkor komoly érv szól amellett, hogy az értintett kollegád megtudhassa, hogy mi vár rá és időben állást keressen, vagy elfogadja a kínálkozó lehetőséget.

A korábbi esetben a dilemmára koncentrálva írtuk le a helyzetet. Megmondod Kálmánnak, vagy nem? A válaszadók alapvetően a két alternatíva közötti választásban maradtak. A többség elárulta volna a bizalmas információt. Kétharmaduk valamilyen felelősségelhárító stratégiával, és egy harmaduk a titoktartási szabály sima megszegésével.

E héten a dilemma leírását pontosítottuk és a kérdést is megváltoztattuk. Nem elvi álláspontot, hanem megoldást kerestünk. A kérdés az volt, hogy hogyan tudnál integránsan viselkedni az adott helyzetben? Emellett szavazás helyett érvelésre bíztattunk mindenkit. Érdekes tapasztalat, hogy először egy megoldás kereső a párbeszéd indult el arról, hogyan lehet Sára érdekét védve az új kihívás felé terelni. A később induló szavazás minkét alternatívája is erre vonatkozott. A probléma megoldó kérdés kiszabadította a gondolkodást a dilemma bináris alternatíváiból és ezzel a hárításokból is.

Éles helyzetekben pont ez történik, ha ki tudunk szállni a tépelődésből és egy döntést bevállalni, akkor válunk képessé a konstruktív és integritásunkat is megőrző cselekvésről gondolkodni. Ezért is valljuk, hogy az etikus cselekvés gyakran felelősség és bátorság kérdése.