A bűnbak

Egy etnikai csoport ismeretlen tagjáról tudjuk, hogy felelős egy gyilkosságért, amit a városban követtek el. Mivel a városban súlyos etnikai konfliktusok és zavargások voltak korábban, a város rendőrfőnöke és bírója tudja, hogy ha azonnal nem azonosítanak és büntetnek meg egy elkövetőt, akkor az etnikai kisebbség elleni zavargások fognak kitörni a városban, aminek következtében súlyos károk keletkeznek az etnikai csoport tagjainak vagyonában, és jelentős számú sérültre és halottra lehet számítani az etnikai csoport körében. A rendőrfőnök és a bíró dilemmával néznek szembe. Megtehetik, hogy hamisan megvádolják, elítélik és börtönbe csukják Kovács Mihályt, az etnikai csoport ártatlan tagját annak érdekében, hogy megelőzzék a zavargásokat. Vagy folytathatják a bűnös utáni vadászatot, amivel lehetővé teszik az etnikai zavargásokat, és mindent megtesznek, hogy leverjék a zavargást mindaddig, amíg el nem kapják a bűnöst. A rendőrfőnök és a bíró úgy döntenek, hogy hamisan megvádolják, elítélik és bebörtönzik Kovács Mihályt, hogy megelőzzék a zavargásokat. Így is tesznek, és valóban sikerül megelőzniük a számos halált és sérülést az etnikai csoport körében.

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Statisztika·

• A döntő többség, 50 szavazó nem ért egyet a rendőrfőnök és a bíró döntésével·
• 7 szavazó vállalja az etnikai zavargással járó emberi és anyagi áldozatokat és erőt alkalmaz, így őket is a fentiekhez sorolhatjuk
• 6 szavazó együttműködő megoldást javasol, az etnikai közösség vezetőit vonja be a nyilvánosság előtt
• 5 szavazó „okosba” oldja meg, konspirál a bűnbakkal·

• Mindössze 2 szavazó ért egyet a döntéssel

Nézve az adatokat és olvasva a kommenteket az az érzés fogott el, hogy társaink nagy része ebben a játékban absztrakt, elvi alapon elítélik a rendőrfőnök és a bíró döntését, de nem igazán gondolnak bele, hogy mit tennének, hiszen valamit lépni kell. Úgy is fogalmazhatok, hogy több komment kikerüli az érdemi megoldást: nem az ő dolguk dönteni (jó, de akkor kinek a dolga, mi a teendő?) a cél nem szentesíti az eszközt (jó, de mi a megoldás?) érzékenyítő programokra van szükség (jó, de addig mi legyen a vérontással?).

A kommentek egy része vállalta, hogy megoldást ajánl, ezek mind abból indultak ki, hogy az etnikai kisebbség vezetőit bevonva a nyilvánosság előtt, átlátható módon próbálják a helyzetet megoldani. Ez szimpatikus elgondolás, ugyanakkor az elkerülés ebben is benne van, mert egy ilyen politikai tárgyalásos megoldáshoz időre és megfelelő körülményekre van szükség, miközben akut helyzet van.

Sokszor találkoztunk játékunk során azzal, hogy szívesen fordulunk a következmény elvű megoldásokhoz, és ritkábban a kanti szabály, törvény, kötelesség mindenek felett deontológiai elvéhez. Itt viszont az utóbbi megközelítés, a törvény és rend mindenek felett volt a domináns attitűd. Ez alól egy, számomra üdítő, kivétel volt, Molnár István kommentje, aki az érték elvű megoldás mellett érvelt: „az emberélet minden előtt, de a törvény követése mindjárt utána jön.” És volt egy olyan érv, ami az egész kanti felfogásnak a lényegére tapintott rá és ennek értelmében a hosszú távú társadalmi jó érdekében vállalható, hogy a pillanatnyi akut helyzetben vér folyjon: az intézmények iránti bizalom. Az igazságszolgáltatás intézményei nem engedhetik meg maguknak, hogy meginogjon a beléjük vetett feltétlen bizalom, aminek alapja, hogy következetesen betartják a törvényeket. Azt hiszem ebben rejlik az igazán mély dilemma. És mi van, ha ez a bizalom már megingott?