A szakértő dilemmája
zervezetfejlesztési szakértő vagy, aki egészségügyi szolgáltatóknál dolgozik, szerződéses alapon. Mivel bizalmas információkat is megosztanak veled a szervezetek munkád során, a szerződések mellett általában titoktartási megegyezést is aláírsz. Nem rég egy szervezetben dolgoztál, ahol olyan folyamatszervezései hibákat láttál, amelyek komolyan veszélyeztetik az ápoltak biztonságát. Ezeket leírtad a jelentésedbe és szóban is jelezted a vezetők felé, de úgy érezted, hogy kevés az esély a lényegi változásra a szervezet anyagi és szervezeti korlátai miatt. Azóta is furdal a lelkiismeret, hogy nem tudtál semmit tenni. De titoktartási kötelességed miatt semmit nem tehetsz.
Ma a felügyeleti szerv egyik munkatársa hívott fel, akit jól ismersz. Elmondta, hogy ellenőrzésük során gyanú merült fel bennük pont azokra a diszfunkciókra, amiket te is tapasztaltál. Lépni szeretnének, de mivel a bizonyítás ritka és speciális eljárást igényel, és külön felhatalmazást kell kérniük rá, előtte tőled várnak megerősítésre, mert tudják, hogy te is dolgoztál a cégnél.
Megszeged a titoktartási szabályt és elmondod mit tapasztaltál? Vagy bármi módon megerősíted a hatósági kollegát, hogy jó úton jár?
A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a vélemények összegzése:
A leggyakoribb etikai elv, amire a válaszolók hivatkoztak, hogy az emberek biztonsága és élete felülírja a titoktartási szabályt, ezért vagy ráutaló viselkedést vagy a minimálisan szükséges információ megosztását bevállalnák azért, hogy vizsgálatra késztessék a hatóságot.
Ez volt az első dilemma a játék kezdete óta, amelyben senki nem kerülte ki a kérdést félreolvasással, mint az előző dilemmában. Most kitérés látszólag csak annyiban volt, hogy a dolog súlyától függ a reakció. Ez meg természetesen így van. Alul-definiált rövid leírásokból a helyzet finomszerkezete nem derül ki.
Ráadásul a válaszadók majd’ fele konkrét megoldást javasolt. Hárman a felügyeleti szervre hárítva a felelősséget, mert utasíthat, tesztelhet, intézkedhet … ami elkerülhetővé teszi, hogy a szakértő vállaljon aránytalan személyes terhet a titoktartás megszegésével.
Kérdés, hogy megjelent-e a kikerülésnek egy új formája? Az ügy nem dilemma, hanem klasszikus etikai helyzet, amelyben nem kérdés, hogy mi a helyes magatartás. Nem merülhet fel a titoktartás. Az információt át kell adni. Az etikus válasz a kitálalás. Ez a Whistle Blower etikája, mert sok szakmában nem védi etikai kódex a titoktartást megszegő szakembert, és tanácsadói szerződésekben előfordul, hogy a tanácsadónak behajtható hatalmas kártérítést kell aláírnia. Így az „etikai helyzet” komoly személyes dilemma lehet.
