Talajszennyezés

Júlia 35 évvel ezelőtt alapított egy kis galvanizáló üzemet, ami idővel komoly vállalattá nőtte ki magát. A galvanizálás során keletkezett nagy mennyiségű veszélyes anyagokat az előírásoknak megfelelő biztonságos módon helyezték el. Közben a vállalatnak lett egy kis laboratóriuma is, ahol kis mennyiségben keletkeztek különféle vegyi hulladékok. Ekkor, az 1960-as években ezekre nézve semmiféle környezetvédelmi szabályozás nem vonatkozott, ezért a vállalat telepén helyezték el különösebb óvintézkedés nélkül. Az üzem eredetileg a lakott területektől viszonylag távol működött, de az 1970-es évek során elkezdődött a környék beépítése, s ennek során a szabályozás is szigorodott. Ettől fogva a laboratórium kis mennyiségű melléktermékeit is fejlett biztonságtechnikával kezelték.

Most, néhány évtizeddel később egy modern napköziotthon kialakításába kezdtek, ami nagyon fontos mind a környék lakói, mind az üzem dolgozói számára. A földmunkák során mintát vettek a talajból és Júlia tudomására jutott, hogy kis mértékű, a megengedett határértéken belüli szennyezést mutattak ki a talajvízben, ami az ő régi laboratóriumának anyagaival egyezett. Ez azért aggasztotta Júliát, mert tudta, hogy a környezettudatosság nagyon megerősödött az utóbbi időben és a környéken lakók épp úgy, mint az ő dolgozói érzékenyek az ilyen információra, ezért aggályos lehet elhallgatni, hogy létezett valaha egy ilyen lerakat. Ugyanakkor az a veszély is fennállt, hogy irracionális hisztériát indít el a környék lakói körében, ami akadályozhatja ennek a fontos létesítménynek a megépülését.

Ön Júlia helyében hogyan döntene?

A szavazás eredménye a Play Integrity Facebook csoportban:

A Play Integrity csoportban a Facebookon a résztvevők hozzászólásai is olvashatóka. Itt csak a szavazás és vélemények összegzése:

Érdekesen alakultak a szavazatok. Gyakorlatilag mindenki a rendkívüli mértékű környezet tudatosság és óvatosság álláspontjára helyezkedett. Tikk László alternatívája úgy értelmezi a helyzetet, hogy értesíteni kell a hatóságokat, mivel fennáll a szivárgás veszélye, holott a szövegből számomra kiderül, hogy a szivárgás megtörtént, a hatóságok ellenőriztek, és bőven a határértéken belüli szennyezést találtak a talajvízben, ami nyilván nem indokolt részükről lépéseket. Ugyanakkor nem számolunk a több kárt, mint hasznot okozó hisztéria nagyon is valós kockázatával. Daniel Kahneman leír szép ilyen eseteket a „Gyors és lassú gondolkodás” c. kiváló könyvében. Ilyen volt a Love Canal eset, amikor néhány óvatos polgár beindította azt, amit ő media cascade-nak nevezett, azaz, amikor a média belelovalja magát és a közösséget egy hisztériába, és a szakemberek véleményét figyelmen kívül hagyva hatalmas költségekkel elhárítottak egy valójában szinte nem is létező veszélyt. Persze ez a pénz valóban fontos környezeti célokra is elkelt volna.

Ez a túlreagálás persze érthető, a számtalan rossz tapasztalat alakította ki a hajlamunkat, olyanok, amikről Tikk László ír a hozzászólásában. Ha jól értelmezem a helyzetet, akkor számomra a helyzetelemzésnek leginkább megfelelő megoldás az, amit Kőműves József javasolt és ez illeszkedik leginkább az integritás szelleméhez: megosztani az információt úgy, hogy a túlreagálásnak elejét vegyük. Ehhez persze nem árt a Varga Géza által javasolt válságkommunikációs szakember – most úgy is ilyeneket képzek a Corvinuszon. 

😊