Én, a robot/2

Képzeljük el, hogy egy vasúti pálya fölött átvezető gyalogos felüljárón állunk. Mellettünk áll egy számunkra ismeretlen, nagy darab, kb. 150 kilós férfi. Észrevesszük, hogy elszabadult egy vasúti kocsi és egyre nagyobb sebességgel robog a lejtős pályán. Rémülten konstatáljuk, hogy éppen útjába esik öt pályamunkás, akik a sínek között dolgoznak. Nincs idő és lehetőség figyelmeztetni őket. Ekkor átvillan az agyamon, hogy ha ezt az idegent lelököm a felüljáróról a vasúti kocsi elé, akkor az biztosan lefékezi a kocsit és megmenekül az öt pályamunkás.

Hogyan döntsek?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Ezt a változatot egyik kommentelő már leírta az előző dilemma kapcsán, de azért érdekes volt a szavazás. A dilemma elméleti, tehát a szokásos kibúvó, ez esetben Patócs László fizikai okfejtése azzal a döntéssel egyenértékű, hogy nem vállaljuk az egy ember életének feláldozását öt ember életének megmentése érdekében (26 szavazat), ami a fordítottja az előző dilemma eredményének. Ez tipikus, a szakirodalomban is ezzel találkozunk. A matek pedig világos: mindkét esetben az a kérdés, hogy megmentsem-e egy ember élete árán öt ember életét. A jelenségre számos magyarázat van, itt egyre utalok: az érzelmeink vagy a racionális eszünk befolyásolja-e a döntésünket. A legújabb idegtudományi kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy amikor az fMRI készülékben a dilemmán gondolkodnak, az utilitárius megoldás esetén az agyuknak az a területe aktív, amely az érzelmek racionális mérlegelését végzi (a prefrontális kéreg ventromediális része), míg a felüljárós esetben a középagyi érzelemközpontok (főleg az amygdala) működnek.