A bejelentő jutalma

Az Egyesült Államokban a whistleblower-ek (visszaélés bejelentők) személyük védelme mellett, a feltárt ügyből az államkincstárba befolyt összeg 10-30%-a közötti jutalmat is kaphatnak.

Tavaly így egy bejelentő 50 millió dollárhoz jutott. Felmerült a kérdés, hogy jó-e és kell-e ez a rendszer és nem kontraproduktív-e?

A Facebook Play Integrity csoportjában így szavaztak:

A whistle blower említése most is – mint oly sokszor a régiónkban – előhívta a besúgók emlékét, de Bakos Béla gyorsan tisztázta a különbséget az „átkos” besúgója és a közérdekű bejelentő között, aki a törvénytelenségek feltárását segíti.

A másik kérdés, amit a hozzászólások tisztáztak a személyes kockázat és áldozatvállalás volt. Kalló Miklós több híres példát is említ (Elon Musk, Zuckerberg, John Oliver), akik komoly bosszút álltak az ő cégeik whistle blower-ein, és belinkelt egy angol Wikipéda bejegyzést is SLAPP (strategic lawsuit against public participation= stratégiai per közösségi részvétel ellen) ügyekről, vagyis olyan perekről, amiket a kritikus hangok és bejelentők megfélemlítésére, vagy tönkre tételére indítanak a kritizált hatalmasságok. A SLAPP gyakorlat annyira elterjedt, hogy egyre több országban hoztak már anti-SLAPP törvényeket és az Európai Unióban is vizsgálják egy anti-SLAPP irányelv kidolgozását a demokrácia és szólásszabadság védelmében.

Mivel úgy tűnik e héten komolyabb vita helyett egy tisztázó játékba kerültünk, én egy másféle forrást osztok meg, mint a hozzá szólók, ami ráadásul magyarul is hozzáférhető. A Serpico című film, amit ide is linkeltem, gyönyörűen mutatja be egy whistleblower sorsát, Al Pacinóval a fő szerepben. Ha bárkinek még kétsége van az áldozatról, nézze meg!