Egyenlő bánásmód?
Egy nemzetközi cég vezetője vagy. A cég régóta elkötelezett az egyenlő bánásmód mellett és minden szintjén kinyilvánította, hogy mindent megtesz a nők egyenlő részvételéért. Komoly kampányokat is támogatott az országokban, ahol tevékenykedett és saját működésmódjába pontosan integrálta is azokat a szabályokat és eszközöket, amik ezt lehetővé teszik.
Egy új országban létesítesz leányvállalatot. Nagyon fontos új piachoz tudsz jutni a helyi vállalatodon keresztül. Viszont kiderült, hogy az adott ország szokásai szerint a nők a gyermekvállalás után általában visszalépnek a hivatásos karriertől. Ennek két következménye van. 1. Azoknak a fiatal nőknek, akik a gyermekvállalást és hivatásos karriert egyszerre szeretnék választani bátran ki kell állniuk választásuk mellett – akár családjukkal szemben is; 2. az országban nem állnak rendelkezésre azok az állami támogató intézmények és pénzügyi támogatások, amik ezeknek a nőknek akár közel hasonló lehetőségeket teremtenének.
Nehéz döntés előtt állsz. Bevállalod, hogy mindazokat a támogatásokat te szervezed és finanszírozod, amiket a fejlett nyugati világban az államok biztosítanak annak érdekében, hogy ebben az országban is egyenlő esélyt biztosíts a nőknek a vállalatodban?
A facebookon a Play Integrity csoportban így szavaztak:
Ez volt az első olyan dilemma, amire csak szavazatok érkeztek. A szavazók nagy része, amellett döntött, hogy a cég forrásaiból biztosít olyan támogatást, ami legalább részben kiegyensúlyozza a nők terheit annak érdekében, hogy a férfiakkal összemérhetőbb esélyeik legyenek a munkára és előmenetelre. Nem kérdés, amennyiben komolyan veszi a cég azt, hogy törekszik egyenlő esélyeket teremteni a nőknek, ezek szükséges feltételek. Így a cég integritása megőrzésének feltétele és ha tényleg nagyon jó új piac nyílik, ez a költség könnyen bele is férhet a cégnek.
Ráadásul számtalan elemzés mutatja, hogy nagyon sok pozitív hatása van annak, amikor a munkatársak hisznek a cég etikus vezetésében. Erről korábban írtunk itt az Integritás blogon is.
Másik érdekes elemzés az Ethhisphere által évente publikált Etikai Prémium-a, ami azt méri, hogy az etikus tőzsdei cégek hozama mennyivel haladja meg az átlagot. Az elmúlt 5 éveben ez az etikai prémium 7,1% volt. Emellett az is feltételezhető, hogy az ESG (Environmental-Social-Governance) jelentések előtérbe kerülésével a befektetői oldalról is erősödik az etikai késztetés.
Persze az sem kérdés, hogy bármi, amit a dilemmában szereplő cég tesz, bár szükséges feltétele az egyenlő esélyeknek, de továbbra sem valósítja meg a nők egyenlő lehetőségeit olyan társadalmi környezetben, ahol a nők munkája és esetleges karrierje nem elfogadott. A társadalmi környezet és elvárások megváltoztatása azonban már messze kívül esik a cég lehetőségein.
3-an bár érveket nem írtak, de azt tartották etikusnak, ha a cég elfogadja az ország szokásait. Ez is teljesen védhető álláspont, miszerint akkor lépjen be a cég az új piacra, ha annak normáit el tudja fogadni és külső szereplőként ne próbáljon társadalmi változást támogatni. Mert hát jó esély van rá, hogy munkában sikeres asszonysorsok mintát szolgálhatnak hezitáló fiatal nőknek. Megmutatják, hogy abban az országban is lehetséges munkát és gyermekvállalást összeegyeztetni. Az ilyen helyi példáknak és helyi mintaképeknek pedig erősebb hatása lehet, mint a nemzetközi gyakorlatoknak. Ráadásul olyan intézkedések, amelyek a helyi szokásokból kitörő nőket támogatják ellenszenvet is szülhetnek a cég ellen. És persze – hasonlóan a szeptember elejei Projektvezető dilemmához – az is kérdés, hogy mennyire tud majd eredményesen dolgozni egy a helyi szokásokból kilépő nő, különösen, ha olyan, magasabb pozícióba kerül, ahol külső partnerekkel is kell dolgoznia.
A szeptemberi dilemma egy valós eset volt. Ott a cég visszalépett a projekttől. Az eheti eset kitalált, így az összefoglalónak nincs meglepő csattanója. Pár percet gondolkodni a kérdésen talán mégis érdemes volt.
