Guillotine electronique
Hosszú éveken át Trump gyakorlatilag elfoglalta a médiát, leginkább Amerikában, de részben Európában is. Folyamatosan tett olyan dolgokat, amik forgalmat generáltak a social-media-n és amiről könnyű volt tudósítani. Tették is ezt az újságok, TV-k, rádiók, és le is kötötték az emberek figyelmét. Trump sokszor messze túlment olyan határokon, amelyek átlépését el se lehetett korábban képzelni, mégis mindig teret foglalt magának és hír volt.
Január 6-án, a „Capitolium ostroma” után ez hirtelen megváltozott. Bár a hírfolyamból nem tűnt el hatása, a média elfordította tőle a mikrofonokat. Szép sorban a Facebook, Twitter, Google, Reddit, Snapchat, Pinterest , TikTok…. letiltották, és a TV társaságok se keresték interjúra. Lefejezte a „guillotine electronique”. (idézet Kesslertől) Az új csatornája a Parler lett, így attól hirtelen a Google, Apple és Amazon vonta meg a teret, így ez is bedugult. Sokan fellélegeztek, hogy végre nincs lehetősége szélsőséges és lázító üzeneteivel feszültséget generálni.
De mi is történt? Az alkotmányos rend szerint a jog alapján a választott a végrehajtó hatalomnak kellett volna fellépnie. De Trump volt megválasztva. Ő uralta a választott hatalmat. És mindent megtett, hogy az apparátus a jog alapján ne korlátozhassa. Így végül magán cégóriások döntöttek, hogy megvonják tőle a fórumaikat. Ezek a magán cégek megmutatták, hogy mekkora hatalmuk van az amerikai és globális társadalmi párbeszédre. Közösen hatásos cenzúrát érvényesítettek.
A kérdés, hogy megnyugtató-e ez számunkra?
A Facebook szavazás eredménye:
A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:
A szavazók több mint fele úgy ítélte meg, hogy helyesen jártak el a magán kézben lévő médiumok, mert Trump veszélyt jelentett a társadalomra. A második legerősebb csoport tagjai sem a döntést utasították el, hanem a demokrácia válságának jelét látták abban, hogy magán cégeknek ekkora hatalma lett. Ketten pedig azt vitatták, hogy magán cég cenzúrázhat-e.
Ugyanakkor senki se vonta kétségbe, hogy a demokrácia szabályai szerint a demokráciát a választott hatalomnak kellene védenie. Nagyon sokak számára az sem volt kérdés, hogy Trump – egy demokratikus országban demokratikusan választott elnökként – nem tette ezt, sőt demokratikus intézményeket züllesztett és bontott le. Így nem maradt más. Csak ezek a cégek tudták megvonni tőle a „hangszórót”. A többség osztja ezt a véleményt Amerikában is, bár létezik egy másik hatalmas tábor is, amelynek tagjai liberális összeesküvésnek tekintik azt, ami történt. Biztos van köztük haszonleső, de nagy részük őszinte meggyőződéssel támogatja Trumpot, és jogtalan cenzúrának érzi elhallgattatását.
Akár melyik oldalon áll is azonban az ember, azt látnia kell, hogy az alapvető probléma abban van, hogy nem alakultak ki azok az intézmények és eljárások, amelyekkel a közszféra lépést tudott volna tartani az interneten zajló párbeszéd fejlődésével. A dinamikusan fejlődő elektronikus kommunikáció szabályozása a folyamatokat egyelőre csak követni tudja. Fontos lépések történnek, mint az ausztrál törvény arról, hogy a techplatformoknak fizetnie kell a hírek gyártóinak, de a szabályozási rendszer még messze nem alkotta meg azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyekkel az elektronikus média használata a köz érdekében biztonsággal befolyásolható lenne.
Az aktuális jog szerint a magánvállalatok nem felelősek azért, amit felhasználóik posztolnak, és csak az illegális tartalmakat kell törölniük, mint például a gyermekpornográfiát. Joguk van saját szabályokat alkotni arra, hogy hogyan kezelik a tartalmakat. A vállalatok, amelyek érintettek mind a szólásszabadság oldalán állnak. Mégis szinte egyszerre döntöttek arról, hogy megvonják szolgáltatásukat Trumptól. Feltételezhetően egyiknek sem volt könnyű döntés. Jack Dorsey a Twitter vezetője egyenesen csődnek nevezte a kialakult helyzetet, amelyben politikai döntést kellett hozniuk. Politikai cselekvés volt Trumptól megvonni a „webes mikrofont”, és politikai döntés volt az is, amikor a múlt héten a Twitter visszautasította Narenda Modi elnök követelését, hogy blokkolják azokat az újságírókat, akik a farmerek mozgalmáról írnak Indiában. Két döntés, két ellentétes irányba. Két súlyos politikai döntés, amit egy magán cég vezetője hozott az adott ország elnökével szemben – kényszerűen és tudva, hogy ez nem optimális folyamat. Nem kérdés, hogy igazán nehéz kérdésekhez más módszerekre lenne szükség.
A mi kommentálóink között többen a deliberatív demokráciában látnák a lehetőséget. Olyan globális deliberatív folyamat is felmerült, ami a helyi közösségek hálózatára épülne.
Mark Zuckerberg 2018-ban indított Oversight Board projektje is deliberatív logikára építve próbálja meghatározni, hogy mi elfogadható a Facebook-on, és mi nem. Globális műhelyek után, tavaly októberben állt fel a Facebook Oversight Board-ja, becenevén a Facebook „Legfelső Bírósága”. 40 felkért tagja van, akik mind súlyos személyiségek és különböző területek vezető szakértői, különböző országokból és kontinensekről. A testület célja, hogy a legsúlyosabb ügyeket megvitassa és döntést hozzon, ami elfogadására kötelezte magát a Facebook. Következő döntésük az lesz, hogy Trumpot örökre kizárja-e a Facebook.
Bár ez bizottság mindenképpen érdekes próbálkozás, azt a problémát ez se kezeli, hogy a szólásszabadság értéke, amelyet ezek a webes cégek alapelvként kezelnek, korántsem általánosan elfogadott elv a világ más részein, ahová viszont szolgáltatásuk eljut. Az alapvető Emberi Jogok története is azt mutatja, hogy alapkérdésekben is nehéz globális konszenzust találni. Bármely diverzitást is képvisel az Oversight Board aligha fog tudni minden nehéz kérdésben általánosan elfogadott döntéseket hozni. Mindössze Zuckenberg döntéseinél legitimáltabbakat. Kérdés, hogy a válaszokban felvetette a globális deliberatív demokrácia korlátai is hasonlóak-e.
