Árulkodó parkoló cédulák, avagy a szokás hatalma
New Yorkban élő ENSZ diplomaták parkolási vétségeit elemző kutatók érdekes összefüggést találtak az országok korrupciós percepciós indexe és a diplomaták parkolási szokásai között.
2000-es évek elején két kutató, Raymond Fisman és Edward Miguel, hozzájutott a New York-i rendőrség parkolási bírságot rögzítő regiszteréhez. Számukra azért volt ez az adatbázis érdekes, mert 2002-ig az ENSZ-diplomaták mentességet élveztek a parkolási bírságok terén is. Amennyiben egy diplomata tiltott helyen parkolt, az autójára helyezhették a parkolási bírságot, de nem kellett kifizetnie. Ebben a helyzeteben a közlekedési szabály megszegése nem járt következményekkel, így kizárólag etikai kérdés volt a diplomata részéről, hogy betartja-e. A kutatók kihasználták azt a helyzetet, hogy New Yorkban 149 ország több ezer diplomatája él, és így a minta elegendően nagy volt ahhoz, hogy a diplomaták szabályszegésre való hajlamát vizsgálják szankciómentes helyzetben. Az egyes diplomaták által elkövetett vétségek a vizsgált időszakban 0 és 300 között mozogtak. Érdekes tapasztalat volt, hogy a parkolási vétségek száma erősen együtt mozgott a származási országban a Transparency International által mért korrupciós érzékelési indexszel.
A diplomaták parkolási vétségeihez hasonlóan más területeken is tapasztalható a közeg kultúrájának meghatározó hatása arra, hogy egyes szabályoknak mennyire lehet érvényt szerezni. Külföldön dolgozó szakemberek gyakran nagyszerű történeteket mesélnek a meglepő érzésről, amikor először találkoznak egy szakmai gyakorlat „helyi szokásaival”. Külföldi menedzserek már általában frusztráltabb pillanatokat élnek át, amikor egyes szabályok „helyi értelmezéseibe” ütköznek. Általános tapasztalat az Európai Unióban is, hogy annak ellenére, hogy komoly törekvés a jogharmonizáció, különböző országokban nagyon eltérő eredményt hoztak a közös irányelvek alapján bevezetett intézkedések. A szabályok kijátszását látszólag jogszerűvé tevő közigazgatási technikára a kreatív magyar nyelv már új szót is alkotott: „lepapírozzák” a szabályszegést.
Köztudott, hogy a „helyi szokások” nem okvetlenül segítik szervezetek hatékony működését. Ki lehet azonban törni a rossz szokásokból, de amennyiben az adott társadalmi környezettől eltérő kultúrát és működésmódot szeretnénk megteremteni a szervezetünkben, ki kell találni mi módon lehet a munkatársainkat a szocializált mintákból kivezetni. Ez az integritásfejlesztés egyik feladata.
