Nagyvonalúság

Gyakori dilemma, hogy egy másik ember pl. egy üzleti partner vagy egy munkatárs irányában a kapcsolat kezdetén mekkora bizalmat előlegezzünk meg. Megtehetem, hogy maximális bizalmat előlegezek meg, ami tartósan jó együttműködést megalapozó gesztus lehet, s arra számíthatok, hogy a másik viszonozza az én magatartásomat. Ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy a másik úgy határoz, visszaél a helyzettel és kihasználja a nagyvonalúságomat, nem, vagy nem teljesen viszonozza viselkedésével a megelőlegezett bizalmat.

Klasszikus dilemma a játékelméletben a Fogoly Dilemmája Játszma. Bár eléggé közismert, de emlékeztetésül a lényege: ha A fogoly vall és B fogoly is, akkor mindkettőt elítélik mondjuk 5-5 év börtönre. Ha sem A, sem B nem vall, akkor egy kisebb bűncselekményért mindketten 1-1 év elzárást kapnak. Ha A vall, B nem, akkor A szabadul és B üli le a teljes 10 év börtönt, ha A nem vall és B igen, akkor fordítva, B szabad és A üli le a 10 év börtönt.
Ezt a modellt sorozatokon tanulmányozzák, amikor 10-20 fordulóban a játékosok minden döntés után visszajelzést kapnak a kimenetelről, így feltérképezhetik a másik fél stratégiáját, illetve kialakíthatják a maguk, reményeik szerint nyerő stratégiáját. Az ilyen döntési dilemma helyzetekben a szakirodalom szerint a leginkább sikeres stratégia a Szemet Szemért (Tit-For-Tat, TFT), amikoris az első lépést kezdeményező megelőlegezi a bizalmat, majd figyeli, hogy azt a másik viszonozza-e. Ha igen, akkor a kapcsolatban folytatódik a kölcsönös bizalmon alapuló magatartás. Ha visszaél vele, akkor a következő lépésben megbünteti a másikat.
Robert Axelrod egy számítógépen szimulált egy tucat lehetséges stratégiát a Fogoly Dilemmájára, és ezeket egymás ellen futtatva arra az eredményre jutott, hogy a leginkább nyerő stratégia a Szemet Szemért. Az ilyen laboratóriumi vizsgálatokban minden egyes döntés után egyértelmű a másik fél reakciója, nincs semmi bizonytalanság. A való életbeli dilemmák esetén azonban soha nem lehetünk ennyire biztosak abban, hogy voltaképpen mit is lépett és milyen szándékkal a másik, inkább várakozásaink, jóslataink vannak, amik nem egyszer előítéleteken alapulnak. Roderick Kramer és munkatársai ezért Axelrod kísérletét módosították úgy, hogy a szimulált stratégiákkal szemben emberek játszottak, és nem egyértelmű visszajelzés érkezett a döntést követően, hanem a feleknek inkább kellett az intuícióikra, a várakozásaikra hallgatni a következő, a válaszlépés során. A vizsgálat résztvevői szakértő döntéshozók, játékelméleti kutatók, közgazdászok, politológusok és szociálpszichológusok voltak.
A bajnokságban tizenhárom stratégia ellen kellett játszaniuk a saját stratégiájukra építve, melyek közül kettőt érdemes kiemelni. az „Éber” (Vigilant) stratégia a Szemet Szemértre hasonlított, de gyanakvóbb volt és durvábban büntetett. Ennek az a célja, hogy a másikat elrettentse a következőkben attól, hogy megpróbáljon visszaélni a bizalommal. Mivel elsősorban arra törekszik, hogy elkerülje, hogy kihasználják, hajlamos a legrosszabbat feltételezni a másikról. Ha olyan ajánlatot kap, amit túlságosan alacsonynak érez, azt feltételezi, hogy a másik szándékosan ki akarja használni.
A másik izgalmas stratégia a „Jóndulatú” (Benign) elnevezést kapta. Ez a stratégia nagyvonalú annyiban, hogy többet ad vissza a következő lépésben, mint amennyit partnerétől kapott az előzőben. Konkrétan, amíg a másik viszonzása nem süllyed 80% alá, addig ő 100%-kal válaszol. Ugyanakkor provokálható, megtorolja, ha a partner viszonzása 80% alá süllyed, de visszatér a nagyvonalú viselkedéshez, a teljes együttműködéshez, ha a partner az együttműködés szintjét újra 80% fölé viszi. Tehát kevésbé reagál azonnal megtorlással, mint az Éber, és gyorsabban bocsát meg.
Javaslom, hogy itt egy pillanatra álljon meg az olvasó és becsülje meg, hogy a bajnokságban nyerhető maximális 20 pontból mennyit nyer az Éber, és mennyit a Jóindulatú.
Kramer és munkatársai végeztek is egy felmérést erről MBA hallgatók körében. Íme, két tipikus válasz. A Jóindulatúról: „Ha ennyire nagyvonalú vagy, akkor valószínűleg kicsalják tőled a nyereségedet és se perc alatt kint leszel az üzletből.” És az Éberről: „Bizonyos helyzetekben védened kell a hátadat is.” És szinte egyöntetűen úgy becsülték, hogy az Éber torony magasan nyer a Jóindulatúval szemben.
A ténylegesen, profikkal lefolytatott bajnokságok során mind a 13 pár esetében mindig az Éber jött ki győztesen, a Jóindulatú pedig minden más stratégiával szemben alul maradt. Ám ha nem a győzelmet nézzük, hanem azt, hogy a játszmák során melyik stratégia mennyi eredményt produkált, akkor drámaian változik a kép: A Jóindulatú stratégia menetenként átlagosan 17,05 pontot szerzett, az Éber stratégia menetenként átlagosan 8,99 pontot. Sapienti sat.
[A bejegyzés Roderick M. Kramer: „Dillemmas and Doubts: How Decision-Makers Cope With Interdependence and Uncertainty” című tanulmányán alapul – in Kramer, Roderick M., Ann E. Tenbrunsel. & Max H. Bazerman (eds.) (2010) Social Decision Making. Social Dilemmas, Social Values and Ethical Judgments. Routledge, 123-143 o.]