A dilemma lehet az utunkat meghatározó pillanat

Amikor dilemmákat mérlegelünk ritkán gondolunk rá, hogy a döntés, amit hozunk, túlmutat az adott helyzeten. Meghatározza azt az utat, amin járunk.

Pár hete etikai dilemma játékot indítottunk a Facebookon. Dilemmákat posztolunk, a csoport tagjai szavaznak és leírják a véleményüket. Az álláspontokat folyamatosan összegezzük.

Az teszi érdekessé ezt a játékot, hogy nem egyértelmű, hogy mi a legjobb megoldás. Különböző – teljesen jogos és logikus – megfontolások alapján, különböző következtetésekre juthatunk. Véleményünk alapvetően attól függ, hogy milyen értékeket helyezünk előtérbe. Öt dilemma után ezért adtunk rövid összegzést a fontosabb etikai elvekről. link Van azonban két érdekes gondolat, ami az értékeken túlmutat.

Érdekes volt látni, hogy a résztvevők nagy „szabadsággal” olvasták a rövidke leírásokat. Nemcsak kiegészítették saját gondolataikkal, hanem el is hagytak fontos részleteket. Gyakorlatilag sokan azt olvasták, amit akartak.

Élethelyzetekben is gyakran előfordul, hogy egy helyzetet ki-ki másként lát, érzékenysége, tapasztalatai, gondolkodásmódja, vagy érdekei szerint. Amikor érzelmileg, vagy személyiségében érintett – szinte IQ-tól függetlenül – az is kérdéses, hogy mit képes valaki meglátni, megérteni egy helyzetből. Mit képes az adott helyzetben bevállalni. És ez nem csak élethelyzet és kognitív képességek kérdése, hanem azon is múlik, hogy lelkileg mit tud elviselni és mit kell – saját védelmében – elhárítania magától.

A másik gondolat az, hogy nemcsak a környezetünkre hatunk azzal, hogy mit döntünk egy dilemma helyzetben. Komoly dilemmában hozott döntés egyrészről minket is formál, az identitásunkat és önképünket, másrészről azt a képet formálja, ami a környezetünkben formálódik rólunk. Amikor ugyanis végig gondoltunk egy helyzetet, egy értéknek, megfontolásnak prioritást adtunk, saját magunk számára is megmutatkozik, mit érzünk fontosnak. Értéket választottunk, döntést hoztunk. Ekkor ez az érték tudatosul és önkéntelenül is megerősödik bennünk, nemcsak, mert ezt választottuk, hanem azért is, mert szükségünk van arra az érzésre/önképre, hogy ezt helyesen tettük. Büszkék vagyunk rá. Egészséges ember ezzel védi az egó-ját. Tudatos része lesz az identitásunknak és integritásunknak ez a megfontolás és ettől jó eséllyel hasonló módon mérlegelünk következő helyzeteket is. Ha pedig még embereknek el is mesélem, akik megerősítenek, minden elmondás erősíti bennem a meggyőződést, hogy önazonosan cselekedtem.

A dilemmában hozott döntés azonban nemcsak minket formál, hanem azt a képet is, amit a környezetünk formál rólunk. Ez a kép meg befolyásolni fogja azt, hogy a környeztünk, kollegáink, főnökeink mit várnak tőlünk és milyen lehetőségeket adnak nekünk a jövőben.

Gondoljunk csak a női dilemmára! Ha – bár először meglepett a helyzet – de visszautasítom a lehetőséget, mert megalázónak tartom, és azt várom, hogy szakmai értékeim alapján értékeljenek, az elveszett „előnyt” csak úgy tudom racionalizálni, hogy magamban is erősítem, hogy ez a korrekt hivatásetikai gyakorlat. Ugyanakkor főnökeimnek is érthetővé válik, hogy ebben a „női játékban” én nem leszek partner. „Csak” munkatársként kezelhetnek.

Vagy, ha a múlt heti dilemmát nézzünk. Ha belecsúszom egyszer abba, hogy a főnök kérésére „kozmetikázok”, és azzal nyugtatom magam, hogy utasításra tettem, egyrészről kész a szabály: ha át tudom hárítani a felelőséget, engedelmeskedek. Másrészről tiszta a főnöknek, hogy ilyenre máskor is megkérhet. Ilyenre, vagy kisebb és valószínűleg nagyobb csalásra is. Később a zűrösebb helyzetben már nehéz elmagyarázni, hogy a pakliban csak a kis stikli volt.

A dilemma helyzetek meghatározó események életünkben. A döntés, amit hozunk, hosszú távon hatással lehet önképünkre és a rólunk alkotott képre. A mérlegelés során ritkán gondolunk rá, de meghatározzák azt az utat, amin járunk.