Bizalmas információ

Egy nagy biztonságtechnikai cégnél tipikus volt, hogy nagyon hullámzott a munka a megbízások ingadozása miatt. A vezetésnek az volt a gyakorlata, hogy amikor a cég lejtmenetben volt, akkor elbocsátott dolgozókat, amikor újra beindult az üzlet, akkor pedig felvett vagy visszavett dolgozókat.

Amikor a vezetőség megint összeült, felmerült, hogy elbocsátásokról fognak dönteni. Lajos jóban van az egyik vezetővel, aki rendes ember és elég szószátyár. Rákérdez, hogy őt érinti-e a dolog. A főnök elárulja, hogy ha elbocsátás mellett döntenek, akkor az ő csoportjából Kálmánt lapátra teszik, de szavát veszi, hogy ez köztük marad. Ebéd időben Kálmán rákérdez Lajosra, hogy mit tud arról a pletykáról, hogy el akarják küldeni.

Hogy dönt, mit válaszol Kálmánnak?

A Facebook szavazás eredménye:

A szavazás és a Facebookon a Play Integrity csoportban olvasható hozzászólások összegzése:

Összesen 60 szavazat érkezett. A túlnyomó többség (49) diplomatikusan elárulná az elbocsátás veszélyét, tehát az adott szó szigorú betartásával szemben a szolidaritást választaná. Legtöbben Hulesch Bors ravaszul bújtatott és közben felelősségelhárító megoldását támogatták (26), de a második leggyakoribb megoldás (13) a titoktartási ígéret sima megszegése. Heten voltak, akik az adott szavukat tartották fontosabbnak és letagadták, hogy bármit is hallottak volna az elbocsátás felől, négyen pedig a „se megerősíteni, se cáfolni nem tudom” típusú kitéréshez folyamodtak.

A véleményt is írók között viszont izgalmas párbeszéd alakult. Egyrészről a cég munkaerő stratégiájáról ütköztek érdekes vélemények. Mi tisztességesebb, vagy kedvezőbb a munkatárssal szemben, ha ingadozik a megrendelés, a munkaviszony, vagy a szerződéses viszony. Másrészről arról, hogy mit mondanának Kálmánnak. Nem volt kérdés szinte senkinek, hogy dilemmával áll szemben. Korábban már szó volt róla, hogy ilyen helyzetben a döntés komoly felelősség, mert nincs tökéletes döntés, valamelyik elfogadott elvvel mindenképpen szembe megyek. Még akkor is, ha azt mondom kérdezze meg a főnököt, hiszen egyrészről ezzel is elárulok valamit, másrészről ő nincs vele olyan viszonyban, mint én. Ezért vagyunk hajlamosak a döntést hárítani. Vagy kibújni, vagy lavírozni a lehetőségek között, vagy azzal hárítani a felelősséget, hogy csak a hírnök szerepét vállalom.

Az eddigi szcenáriókat alapvetően etikai mérlegelésre írtuk. A következő dilemmában, kicsit változtatunk a kérdésen. Pontosítjuk a szcenáriót és olyan új kihívást írunk majd szerdán, ahol nem elvi álláspontot, hanem megoldást keresünk: hogyan tudnák integránsan viselkedni az adott helyzetben?