Vezető képzés a Munkácsi vár árnyékában. Határon túli együttműködés és integritás. Lehet köze ezeknek egymáshoz?

A munkácsi vár történelmi műemlék, gyönyörű reneszánsz (=újjászületés) elemekkel. Gyakorlatilag a honfoglalás óta védelmi pont volt a keletről beáramló erőkkel szemben. Így bár mi most Makkosjánosiban dolgoztunk, az onnan 10 percre álló munkácsi vár sokkal jobb szimbólum nekünk.

Az Európa Tanács Vezetői Akadémia Programját vezetem éppen a Tisza ETT területén. (ETT= Európai Területi Társulás) Ez egy integritás story? Igen. Nagyon is. Csak attól függ, hogy minek értelmezzük a feladatot.

Akik az ETT-t egy olyan európai intézménynek látják, ami pénzeket csatornáz a területre, azoknak nem. Akik – a jogalkotó eredeti szándéka szerint a ETT-t, meg amúgy az összes EU-s forrást is – olyan eszközöknek látják, amelyekkel a hosszútávú, fenntartható fejlődés és demokrácia építését lehet időszakosan megtámogatni, hogy könnyebb legyen lábra állítani, azoknak igen.

Közelinek tűnik a két cél? Szerintem hatalmas a különbség. Ha ennyit sikerül tisztáznom a három hónapos program alatt, és azokat a kompetenciákat erősíteni a programban résztvevő vezetőkben, amelyekkel saját szervezetük és közösségük jobb életéért és céljai ért egymással együttműködve tudnak dolgozni, akkor sikeresnek fogom érezni magam.

Európai Területi Társulás a határrégiók fejlesztésre alakulhat. Ez a második cél második értelmezése: fenntartható fejlődés demokratikus folyamatban. Aki azonban Kelet- vagy Közép-Európában nőtt fel az pontosan tudja, hogy bármely jó gondolatot, vagy intézményt gyorsan kiüríthet a “belekapaszkodós”, “kijáró” kultúra. (Még az “átkosban” hívták a tervezésbe belekapaszkodásnak, amikor a bürokrácia alsó szintjein – mivel az értelmes helyi tervezést lehetetlennek érezték – az alapján terveztek és kezdeményeztek projekteket, hogy mivel lehet a legtöbb támogatást megszerezni. És persze, jó projekt helyett a személyes kapcsolatban bíztak es bízhattak. Emberekben, akiknél kijártak.)

Nem csoda, hogy a régi rendszer összeomlott. A kultúra viszont megmaradt, hihetetlen károkat okozva azoknak a szervezeteknek, amelyek ahelyett, hogy saját stratégiát alkotnának, a külső források maximalizálásán dolgoznak. Sok fenntarthatatlan, értelmetlen beruházással terhelik ezek a torz működésű szervezetekkel az országot.

Nem a címke a lényeg, hanem az hogy mivel töltjük ki. Az integritás azt jelenti, hogy a saját értékek és célok megvalósítását támogató rendszert építünk. Azzal működünk együtt, akikkel közös értékek, elvek es célok mentén lehet, és amikor erőt az együttműködésnek (nem külső forrás, hanem) a korrekt, minden felet szolgáló alku ad. Azokat keressük, akikkel közösen jobbat, többet tudunk a céljainkból megvalósítani. Persze segítenek a rövidtávú külső források, de nem azok vezetnek. Ha van közös, minden érintetett szolgáló cél, és vezetés, ami ennek fontosságát tudatosítani tudja és az érintetteket őket szolgáló együttműködéssé szervezni, akkor fenn tud maradni, és szolgálni tud az együttműködés a megszerzett EU források után is. Ez így annyira logikusnak tűnik. Mégis tapasztalatom szerint mifelénk komoly kihívás ennek a gondolatnak a következményeit tisztázni, és bizalmat és bátorságot építeni ilyen integráns együttműködésnek.