VUCA

A VUCA betűszó: Volatile, Uncertain, Complex, Ambigous szavak kezdőbetűiből áll. Lefordítva illékony, bizonytalan, bonyolult és kétértelmű.

Volatile – illékony. A változás gyorsaságára utal az iparban, a piacokon, és általában a társadalomban, a világban. Mennél illékonyabb a világ, annál gyorsabban változnak a dolgok.

Uncertainty – bizonytalanság. Arra utal, hogy mekkora biztonsággal tudjuk megjósolni a jövőt. A bizonytalanság részben abból ered, hogy az emberek nem igazán értik, mi zajlik a világban. Ugyanakkor ez a környezet objektív sajátossága. Az igazán bizonytalan világban nem lehet jósolni, még statisztikai alapon sem. Mennél bizonytalanabb a világ, annál nehezebb jósolni.

Complexity – bonyolultság. Arra vonatkozik, hogy hány tényezőt kell számításba vennünk, mennyire változatosak, és milyen a közöttük lévő kapcsolatok. Minél több a tényező, minél változatosabbak a tényezők, és minél inkább egymásba kapcsolódnak, annál bonyolultabb a környezet.

Ambiguity – kétértelműség. Arra utal, hogy nem világos, miként kell valamit értelmezni. Kétértelmű egy helyzet, ha hiányos az információnk róla, ellentmondásokkal terhes és túlságosan pontatlan ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le. Minél kétértelműbb a világ, annál nehezebb értelmezni.

A négy fogalom természetesen kölcsönös kapcsolatban áll egymással. Az érdekesség azonban az, hogy a világunk hagyományosan és eredendően VUCA, ezt nem a 21. század találta föl, az emberi elme pontosan abba az irányba fejlődött, hogy elboldoguljon ebben a VUCA világban. Erre fejlesztette ki a szimulációt.

Az emberi elme működésének alapja, hogy a beláthatatlanul nagy – tudattalan – kapacitásával születéstől halálig folyamatosan fenntartja, működteti, frissíti valós időben a külső és belső világunk szimulált modelljét. Ennek a szimulált modellnek az alapján folyamatosan anticipál, azaz jóslatokat tesz arra, hogy milyen lehetséges események következhetnek be, azokra milyen válaszok lehetségesek, és azok a válaszok milyen eredménnyel járhatnak.

Alapvető működési elve, hogy nem ismeri a hiányzó információ fogalmát – a tudattalan szimulációs modell szintjén –, az csak akkor bukkan föl, amikor nagy gondban van és ezért a szűk kapacitású, teljesen más működési elvű tudatot kell bevonni. Tudatosan ismerjük a hiányzó információ fogalmát. A tudattalan modellünk folyamatosan kiegészíti lehetséges adatokkal koherens olvasattá a helyzetet, több, alternatív, de egyaránt koherens olvasattá, s ebből dolgozik. Tehát a kétértelműség természetes lételeme ennek a szimulációs modellezésnek.

A bonyolultság is természetes az elme számára, és ez a tudattalan szimulációs modell óriási párhuzamos kapacitásokkal dolgozik, tehát nagyon sokféle tényező nagyon sok lehetséges kapcsolatrendszerét képes egyidejűleg szimulálni. Gondoljuk meg, ennek a szimulációs modellnek a biológiai alapja egy olyan idegrendszer, amelynek csak alapját 100 milliárd neuron egyenként tízezres nagyságrendű kapcsolata képezi. Az így létrejövő lehetséges hálózatok száma beláthatatlan. Matematikusok kiszámolták, hogy egy 5000 neuronból álló rendszer egyenként 10.000 lehetséges kapcsolattal akkora számú lehetséges hálózatot képes alkotni, ami nagyobb, mint az ismert világegyetemben található atomok száma. Tehát a komplexitás nem akadály az elme – tudattalan szimulációs modellje — számára.

Ez a szimulációs modell úgy birkózik meg a jóslás nehézségéből adódó bizonytalansággal, hogy alternatív forgatókönyveket generál, szimulál és ezek versengéséből a szituációnak megfelelőt választja ki. Ezek után nem csoda, hogy a természetes és társadalmi világunk illékonysága, a változás gyorsasága nem okoz gondot a tudattalan szimulációs modellünknek. Ennek köszönhetjük, hogy úgy uralkodunk egy hihetetlenül VUCA világon, hogy nem is tudatosodik számunkra – csak akkor, amikor valami defektus éri az elménket.

Mindez azonban jóval kevésbé érvényes a tudatos gondolkodásunkra, márpedig a szervezeteinket, vállalatainkat, társadalmainkat igyekszünk tudatosan irányítani. No ekkor futunk bele a VUCA problémájába. A kiút az lehet, ha követjük az elme tudattalan szimulációs modelljének működésmódját. Paradigma váltással át lehet erre állni, és a számítástechnika fejlődésével az ilyen szimulációs modellezés egyre inkább járható út lesz. A fő akadály a gondolkodásunkban van, ami még sok tekintetben a felvilágosodáskori racionalitás normái szerint szeret működni. De a gondolkodásbeli váltás segíthet. Erre jó példával szolgálnak a sztoritellingen alapuló szcenáriós modellezési eljárások.

Hogy jön ide az integritás? Nem biztos, hogy tudom. De abban biztos vagyok, hogy az elme tudattalan szimulációs modellező munkája csak úgy lehetséges, hogy konzisztenciát teremt az értékek és a szimulált viselkedések között, ami nem más, mint az integritás.